Óriási tűzvész tört ki 1810. szeptember 5-én Budán, amely néhány óra leforgása alatt szinte egy egész városrészt elpusztított. A tabáni tragédia ezreket tett földönfutóvá – írja a Rubicon.
Felcsapnak a lángok
A kikötőkkel, fürdőkkel és kiváló bort szolgáló pincékkel rendelkező negyed a 19. századra igazi vigalmi városrésszé vált, amelyben több mint 1000 házat számláltak össze. A Tabán szűk, kanyargós és zsúfolt utcáival különleges látványt keltett, ám a gyúlékony építőanyagok felelőtlen használata – akárcsak 1666-ban, Londonban – végül itt is tragédiához vezetett.
A katasztrófa délután következett be, amikor a Tabán lakóinak többsége éppen a környező szőlőhegyeken szüretelt, a kádárok pedig hordókat kéneztek és égettek ki az új bor számára. Azt mondják, a tűzvész egy Gierl nevű pintérlegény gondatlansága miatt tört ki, aki a száraz és szeles időben tüzet rakott az egyik ház udvarán.
A felszálló parázs hamarosan lángba borította az egyik közeli lakóépületet, az erős szél pedig villámgyorsan továbbsodorta az égő zsarátnokot a környező viskókra.
Óriási pusztítás
A szemtanúk azonnal megkezdték az oltás szervezését, de munkájukat több negatív körülmény is hátráltatta: az egyik fő probléma a polgárok távolléte volt, ráadásul a hetek óta tartó szárazság kiapasztotta a kutakat. A kétségbeesett lakosok még a borukkal is próbálták megfékezni a tüzet, de nem jártak sikerrel, így végül magára hagyták otthonaikat, ahonnan még az értékeiket sem volt idejük kimenteni.
A nagy tűzvészben körülbelül százan vesztették életüket, a túlélők közül pedig ezrek maradtak otthon nélkül; az anyagi kárt körülbelül 6 millió forintra becsülték.
