A nagy londoni tűzvész, amelyben a város négyötöde leégett 357 éve, 1666. szeptember 2-án vette kezdetét. A tüzet egy királyi pék, Thomas Farrinor okozta, aki gondatlanul égni hagyta a kemencéjében maradt parazsat – írja a Rubicon.
Az angol fővárosban ekkoriban az épületek nagy része tölgyfából épült, gyúlékony kátránnyal szigetelt ház volt, amelyek igen közel épültek egymáshoz. Ez tűzvédelmi szempontból kifejezetten kedvezőtlen volt, hiszen a lángok gyorsan terjedhettek, az utcák pedig szűkösek és nehezen járhatóak voltak.
A Farrinor kemencéjében hagyott parazsak a hajnali órákban gyújtották meg a közelben lévő tűzifákat, majd hamarosan az egész épület lángra kapott. A közelben feküdt néhány raktárépület, ahol a londoniak szerencsétlenségére éppen gyúlékony holmikat őriztek: spirituszt, szenet, lámpaolajat, gyertyákat.
A szűk utcákon nagyon nehéznek bizonyult a tűz oltása, a lángok terjedését pedig az is segítette, hogy az 1666-os nyár kifejezetten meleg volt. Négy nap alatt leégett az épületek négyötöde, hamuvá vált a Westminster-apátság, és megsemmisült 90 templom.
Szeptember 6-án aztán, miután az épületek nagy része elporladt, a katonaságnak sikerült körülzárnia a lángokat, és hamarosan eloltották a várost elemésztő tüzet.
