Szakértők egy csoportja a marsi Olympus Monsról készült képeket elemezte – írja a Space.com. Ez a Naprendszer legnagyobb ismert hegye és vulkánja, több mint 21 kilométer magas.
A szakértők arra jutottak, hogy a hegy északi oldalán található, ráncos formációk akkor alakult ki, amikor évmilliókkal ezelőtt forró láva tört elő a tűzhányóból.
A földcsuszamlások az Olympus Monstól mintegy 1000 kilométerig érhettek el, anyaguk pedig idővel megszilárdult, barázdált képződményeket alakítva ki.
A kutatók egy ideje vizsgálják az ilyen formációkat, az viszont eddig kérdéses volt, hogy a víz milyen szerepet játszott létrejöttükben. A friss eredmények újabb bizonyítékai annak az egyre elfogadottabb elméletnek, mely szerint a távoli múltban a vörös bolygó nem egy száraz, sivár égitest, hanem egy vízzel borított világ volt.
A ráncos földdarabot Lycus Sulcinek nevezik. A régiót az Európai Űrügynökség Mars Express űrszondája örökítette meg idén januárban. Júliusban hasonló geológiai jelenséget fedeztek fel, akkor a szakértők a vulkán melletti nagy sziklákra koncentráltak. A kutatók szerint az érintett sziklák egy egykori partvonalat jelölnek, alattuk nagy mennyiségű víz húzódott.
A legújabb eredmények alátámasztják ezt az elképzelést, és arra utalnak, hogy a hegy alsó része akkor omlott össze, amikor a jég és a víz a kiáramló lávával találkozva instabillá vált. A folyamat hatalmas földcsuszamlásokkal járhatott.
