A magyarok nagy része ébren töltötte a szombatról vasárnapra virradó éjszakát, és még azok voltak a szerencsések, akik megúszták károk nélkül a hatalmas viharokat, és csak az iszonyatos, szűnni nem akaró mennydörgés miatt ugrottak ki az ágyból. Délnyugat felől megállás nélkül, futószalagon vonultak át rajtunk a szupercellák, nem volt olyan pillanat, hogy ne cikázott volna villám az égen, miközben a péntektől vasárnapig terjedő időszakban helyenként kéthavi csapadék zúdult alá.
Volt, mert az egészért felelős ciklon immár északkeleti irányba távozott, és a folytatásban hasonló időjárástól nem kell tartanunk. A rossz hír viszont, hogy mindez pusztán bemutató volt a klímaváltozás szélsőséges következményeiből, amelyek a jövőben várnak ránk. Molnár László meteorológust, a Kiderül.hu munkatársát kérdeztük arról, mi okozta a rendkívül szélsőséges hétvégi viharokat és hatalmas mennyiségű csapadékot.
Két ellentét ütközött
Július végén, augusztus elején még a viszonylag kiszámítható, szélsőségektől mentes nyugatias áramlás uralkodott térségünkben, múlt csütörtökön azonban markáns irányváltás történt. Az északi hideg és a déli meleg légrétegek határán örvénylő polárfrontról egy peremciklon vált le, és a nyugatias áramlás hirtelen erős észak-déli irányú légmozgásba, úgynevezett meridionalitásba fordult.
A polárfront szerepéről és jelentőségéről itt írtunk bővebben, most a lényeg, hogy hatására hideg levegő nagy tömege tört be északról a mediterrán térség kellős közepébe, azaz Olaszországba és a Balkán északnyugati területére.
A sarkvidéki hideg és a Földözi-tenger forró, páradús levegőjének keveredése hatalmas energiákat szabadított fel, és egy rendkívüli nedvességtartalommal bíró mediterrán ciklont hozott létre
– mondja a 24.hu-nak Molnár László.
Ez az időjárási jelenség egyáltalán nem ismeretlen, ám olyankor a Földközi-tenger térségében is jóval hűvösebb a levegő, következésképp nagyságrendekkel kevesebb vízpárát tartalmaz, tehát ennyire heves viharok nem alakulnak ki. A klímaváltozás hatására azonban a polárfront rendkívül sérülékeny, az eredmény pedig a hétvégén tapasztalt történelmi viharok.
A legszélsőségesebb helyzet
Ilyen erejű és ennyi csapadékkal járó viharok nagyon ritkán jönnek létre ki augusztusban, vagyis valóban történelmi extremitással volt dolgunk, amely a Mura, Dráva és a Rába kivételesen magas vízszintjén is láthatunk. A párával telített meleg és a sarki hideg keveredése beindította az úgynevezett meleg-nedves szállítószalagot, ahol az elképesztő energiától hajtva szupercellák egész tömege alakult ki, sokszor ugyanazt az útvonalat pusztítva végig.
Normál esetben egy-egy ilyen jelenség úgy viselkedik, mint amikor hosszú vonalban benzint locsolunk a földre és meggyújtjuk: végigég, miközben felemészti az energiát szolgáltató anyagot. Most azonban olyan volt, mintha a benzinkúti töltőpisztolyt gyújtanánk be, és a tűz addig pusztítana, amíg a tartály ki nem fogy. Egy szó, mint száz:
A tudomány régóta figyelmeztet az éghajlatváltozás miatt létrejövő szélsőséges időjárási jelenségre, a hétvégén ebből kaptunk újabb ízelítőt. Mint egy rémálom újabb valóra vált jelenete.
Norvégiában normális ez a hőmérséklet
A ciklon középpontja sokáig Szlovénia felett örvénylett, ahol a magas hegyek méginkább „kisajtolták” belőle a csapadékot, ezért alakult ki délnyugati szomszédunkban a legdurvább helyzet. Itthon is elképesztő mennyiség esett, az augusztusi 50-60 milliméteres átlag az ország nagyobb részén már megvolt, míg hazánk északi, északnyugati részein 100 mm feletti értékeket is mértek.
A viharok mellett a hőmérséklet is jelentősen csökkent, az elmúlt napokban mért magyarországi értékek az év eme szakaszában Skandinávia északi részén, a sarkkörön túl számítanak átlagosnak. Mindeközben pedig a meridionális hullám másik, délről északnak tartó ágán meleg áramlik felfelé, következményeként az orosz tundrán olyan meleg van jelenleg, mint Európában is egyedül Dél-Spanyolországban.
A folytatásban azonban nem kell égszakadástól, földindulástól tartanunk: a ciklon Oroszország felé elhagyta térségünket, mostantól lassú melegedés kezdődik.