„Gondolkodom, tehát vagyok” — bizonyára sokan ismerik Descartes elhíresült mondását, azonban egy ritka betegség következtében vannak, akik nem értenek egyet a kijelentéssel. A Cotard-szindróma neuropszichiátriai betegség elszenvedői egyszerűen képtelenek felfogni saját létezésüket – írja a Science Alert.
Az ilyen téveszmével élők a kutatások szerint gyakran azt hiszik, két lábon járó holttestek, de vannak olyanok is, akik úgy gondolnak magukra, mint test nélküli szellemekre, akik örökké fognak élni. Ebben az eltorzult valóságérzékelésben sokan megtagadják testük létezését és mindennapi szükségleteiket, így gyakran tapasztalható önéheztetés, de akár a gyógyszerek szedésének abbahagyása is.
Az egyik esettanulmányban egy középkorú nő, akinek a kórtörténetében szorongás és pszichózis szerepelt, nihilista téveszméket kezdett tapasztalni. Egy másik, középkorú férfi egy héttel a kórházba kerülése után azt mondta az orvosoknak, hogy már halott, és hogy a gyomra nem működik, a mája lebomlott, az agya megbénult, és az arcában már nincs vérellátás.
Az első feljegyzett eset 1880-ból származik, amikor is Jules Cotard francia neurológus a depresszió egy új típusaként számolt be a jelenségről. Az általa leírt beteg egy 43 éves nő volt, aki azt állította, hogy nincs agya, idegei, gyomra, sőt még lelke sem. Itt tűnt fel először az étkezés megtagadása is, ám néhány héttel azután, hogy az orvosok felírták neki a skizofrénia kezelésére használt aripiprazolt, a tünetei javulást mutattak.
Napjainkban úgy tartják, hogy a Cotard-kór talán nem is önálló betegség, hanem olyan háttérben meghúzódó betegségek tünete, mint a bipoláris zavar, a skizofrénia, a depresszió, vagy épp a kábítószer-fogyasztás. Az érintettek kis része hallucinációkról is beszámolt. A jó hír azonban az, hogy ezek a rémisztő tünetek kezelhetők: a tudományos konszenzus szerint az antidepresszánsok, a pszichoterápia, és akkor az elektrosokk-terápia is segíthet a kezelésben.
