1971-ben a szovjetek a türkmenisztáni Karakum sivatagában kerestek olajat, egy potenciális lelőhelyen pedig egy méretes fúróállomást is felállítottak – eleveníti fel az IFLScience. A munkálatok során aztán kiderült, hogy a szakértők tévedtek: olaj helyett egy gázzal teli üregbe fúrtak. A barlang beomlott, kialakítva a későbbi Darvazai-kráternek elnevezett mélyedést.
A nagyjából 70 méter széles és 20 méter mély kráter létrejötte dominóhatással járt, a területen egymás után több mélyedés is kialakult, ezzel együtt pedig gázok, többnyire metán szabadult fel. A szakemberek komolyan aggódtak, hogy a folyamat miként hat majd a környék lakóira és élővilágára, éppen ezért úgy döntöttek, begyújtják a gázt.
A kutatók sem tudják, mennyi ideig tarthat még ki az izzás. A Darvazai-kráter mára komoly turistalátványossággá vált, gyakran hivatkoznak rá a pokol kapujaként.
2013-ban a National Geographic támogatásával George Kourounis hőálló felszerelésben leereszkedett a mélyedésbe, hogy mintákat gyűjtsön. Bár a pokol kapuja sokakat vonz, a türkmén kormány szerint veszélyes, ezért egy ideje fontolgatják a betemetését.
