Benyói és urbanói gróf Benyovszky Móric születési dátumát egyesek 1741-re, míg mások öt évvel későbbre teszik, ám az tény, hogy édesapja 1758-as halálát követően rokonai kiforgatták örökségéből. Jussát fegyverrel próbálta visszaszerezni, ezért Mária Terézia az eset alapos kivizsgálása nélkül száműzte. Lengyelországban élő nagybátyjánál telepedett le, miközben a hívására annak birtokán talált otthonra – írja a Múlt-kor.hu.
Madagaszkár királya
Hihetetlen fordulatokban bővelkedő évek következtek, Benyovszky hajón beutazta a fél világot, végül személyes varázsának köszönhetően meggyőzte XV. Lajos francia királyt, hogy Franciaország gyarmatosítsa Madagaszkárt. A sziget gyarmatosítása már régóta tervben volt, a XVIII. századra stratégiai jelentősége mellett az is vonzóvá tette a szigetet, hogy kiváló lehetőséget biztosított fűszerek, kávé, sőt a cukornád termesztésére is.
Benyovszky 1774 februárjában szállt partra 250 emberével, és megalapította Madagaszkár „fővárosát”, Louisbourg telepét. Jelentősen hozzájárult a sziget belső területeinek megismeréséhez, utat épített, mocsarakat csapolt le. Elbeszélése szerint
Korát messze meghaladva kezdeti rendelkezései között szerepelt például egy olyan tanács felállítása, amelybe a helyi őslakosság is delegálhatott tagokat. Ez nagyrészt fikció, sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy nem választották királlyá, és a helyi törzsekkel kötött szövetségekkel is inkább a leendő francia gyarmatosítás érdekeit szolgálta.
Végzetes visszatérés
Kísérlete azonban megbukott, Franciaországba visszatérve már nem bírta Lajos kegyét, ám időközben Mária Terézia megkegyelmezett neki, így tőle remélve támogatást hazautazott. A bajor örökösödési háborúban kitüntette magát, 1778-ban grófi címet kapott, ezután terveket készített a magyarországi vízi és szárazföldi közlekedés, többek között a fiumei kikötő fejlesztésére. Fő céljának a magyar gabona világpiaci értékesítését tűzte ki.
Ám miután terveit nem tudta megvalósítani, a nyughatatlan Benyovszky elhatározta, hogy folytatja Madagaszkár gyarmatosítását, de sem Bécsben, sem Londonban nem talált támogatókra, végül baltimore-i kereskedők segítségével szerelte fel hajóját. 1784 végén vitorlát bontott, majd egy ismeretlen okból történt Brazíliai kitérő után 1785 júliusában szállt partra Madagaszkáron, ahol egy francia erőd elfoglalása után Angontsynál felépítette az új „fővárost”.
Halálának körülményei életéhez hasonlóan vitatottak, egyes források szerint ő maga volt a „hadművelet” egyetlen áldozata, tehát háborúnak semmiképpen sem nevezhetjük a szerencsétlen eseményt. Erődje tövében temették el, sírját elnyelte a trópusi erdő.
Jókai Mór így írta meg a gróf halálát: „Benyovszky pedig a föld népe közűl is fegyvereseket vevén maga mellé, a franczia telepeket megtámadta, de szerencsétlenűl, mert a hírre az Isle de Francei kormányszék 60 katonát küldvén ellene, s miután ezektől véletlenűl megtámadtatott, két európai és 30 belföldiből álló csapatát két ágyújával besánczolá, azonban a belföldiek a francziák első tüzelésére megfutottak, maga Benyovszky pedig mellbe lövetvén, elesett és hajánál fogva a sáncz mögűl eléhurczoltatván, nemsokára élni megszünt, 1786-iki május 23-án. Így végzé e különös férfiú eseményteljes életét”.
