Sokan érezzük úgy, hogy évről évre egyre több kullancs jelenik meg a környezetünkben, a városi parkok után ma már a kertek többségében is találkozhatunk az apró vérszívókkal. Kéretlen és potenciális veszélyt rejtegető albérlők, hiszen a vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás (kullancs encephalitis) és a Lyme-kór mellett még őshonos fajaink is számos egyéb betegség kórokozóját adhatják át az embernek.
Nem is beszélve az olyan idegenhonos, behurcolt nyolclábúakról, mint a krími-kongói vérzéses láz vírusát hordozni képes gyors, nagytestű hyalommák – itt mutattuk be őket részletesen, itt pedig arról írtunk, hogy az egyik fajuk már megtelepedett Magyarországon.
A kullancsok központi, szervezett, nagy területre kiterjedő irtása lehetetlen, pedig igény nyilván lenne rá. Sokan ezért házilag próbálkoznak, különböző fórumokon számos hatóanyag és módszer kering laikusok között a kert hatékony és teljes „kullancstalanításáról”. Ami azért számos kérdést felvet, hiszen közvetlen környezetünk teljes lemérgezése nem tűnik jó ötletnek.
A kullancsok elszaporodásáról és az ellenük való védekezésről Dr. Földvári Gábor ökológussal, az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
A városokban egyre többen vannak
Érdemes azzal kezdeni, hogy a „kullancsok már mindenhol ott vannak” kijelentés túl általános és szubjektív. Biztos sokan tapasztalnak maguk körül ilyesmit, de tudományos adatok nincsenek sem az ország teljes területét, sem régiókat, de még kisebb körzeteket illetően sem. Nem rendelkezünk az összehasonlítás alapjául szolgáló múltbéli adatokkal, és átfogó kutatásból származó eredmények a jelenben sincsenek, de erről majd később.
Mivel több folyamat segíti a kullancsok terjedését emberi környezetben, nagyon is valószínű az állomány növekedése, legalábbis a városainkban. A legfontosabb ilyen tényező, hogy egyre nagyobb számban alkalmazkodnak vadállatok az emberi településekhez: madarak, sünök, rókák, nyestek, rágcsálók, és még hosszan sorolhatnánk, hány faj egyedei élnek akár észrevétlenül is közöttünk.
Állományuk egyre gyarapszik, miként az általuk szállított kullancsoké is, amelyek ráadásul remekül szaporodnak városi környezetben, hiszen a sűrűsödő és változatos állatvilág mindhárom fejlődési stádiumuknak remek táplálkozási lehetőségeket kínál
– mondja a 24.hu-nak Földvári Gábor. Hozzáteszi: emellett a hősziget jelenség, azaz, hogy a városok hőmérséklete jóval magasabb a természetesnél, szintén kedvezően befolyásolhatja az urbanizálódó fajok elterjedését.
Miként a kullancsok többsége, úgy a hazánkban őshonos fajok is úgynevezett háromgazdások, vagyis más-más gazdát választanak különböző életciklusaikban. Ha a Magyarországon leggyakrabban (90–99 százalékban) emberre akaszkodó közönséges kullancsot tekintjük, a tojásból kibújt lárva először madárra, kisemlősre vagy gyíkra csimpaszkodik, táplálkozik, majd lepottyan és nimfává alakul. A nimfa megismétli ugyanezt egy másik gerinces gazdán, leesik, átvedlik, és a belőle kialakuló felnőtt kullancs (adult) pedig egy termetesebb gazdát, például szarvast, rókát, kutyát vagy éppen embert választ.
És hogy mit jelent a populációk sűrűsödése? Az egyik legkedveltebb kullancsgazdából, a sünből például természetes élőhelyeken néhány négyzetkilométerenként 1–2 egyed él, ezzel szemben a 0,96 négyzetkilométer területű Margitsziget sünpopulációja több száz állatot számlál.
Kullancsmentes világra nincs remény
A kullancsok hazai elterjedésének, eloszlásának, faji összetételének vizsgálata rendkívül fontos, különös tekintettel az általuk potenciálisan terjesztett kórokozók nyomon követése szempontjából. Ezen segíthet a jövőben a nemrég megalakult Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium, amely célja az adatokra és elemzésekre épülő döntéselőkészítések tudományos bázisának megteremtése, a hazánkban eddig szigetszerűen működő kutatócsoportok összefogása, koordinálása.
Ami viszont a jelent illeti, az ország teljes területének feltérképezésére nincs sem forrás, sem kutatói kapacitás, az ÖK ezért az úgynevezett citizen science eszközéhez nyúlt, azaz a lakosság segítségét kéri. A Kullancsfigyelő program keretein belül idén tavasszal indult a Kullancs a Kertben elnevezésű projekt, amelynek lényege, hogy a résztvevők segítenek felmérni saját kertjük kullancsfertőzöttségét.
Egy kérdőív kitöltése után a jelentkezők postán kapnak egy csomagot a gyűjtéshez szükséges eszközzel és leírással, amely alapján rendszeresen gyűjteni tudják a kertjükben a kullancsokat. A befogott példányokat postán küldik vissza a kutatóknak. A résztvevők visszajelzést kapnak a kertjük kullancsfertőzöttségéről, a kutatók pedig további laborvizsgálatoknak vetik alá a vérszívókat, hogy pontosabb járványtani képet kaphassanak a városi kertekben előforduló kórokozókról.
A projekt most indult, hazai eredmények még nincsenek, de a nemzetközi szakirodalomból tudjuk, hogy sokan otthon, kertészkedés közben fertőződnek meg például Lyme-kórral. Alapszabály Magyarország viszonylatában is, hogy már egy 10–20 perces kerti tartózkodás után is alaposan vizsgáljuk át magunkat. Földvári Gábor kiemeli:
Érdemes úgy tekinteni rájuk, mint a szúnyogokra: kellemetlen a jelenlétük, fertőzést is terjeszthetnek, mégsem tölthetjük az életünket burokban. A kullancs valamiért mindig nagyobb riadalmat kelt a szúnyognál, pedig az arányokat nézve csak a „kullancstámadások” töredékéből lesz betegség, ráadásul a vérszívó gyors eltávolításával még ilyenkor is nulla közelébe csökkenthetjük az esélyt – itt írtunk bővebben a fertőzés átadásáról és a biztonságos eltávolításról.
A legfontosabb: nem nevezhetünk ki a kullancsok által inkább vagy kevésbé preferált testfelületeket, tetőtől talpig érdemes magunkat átvizsgálni.
Értelmetlen pusztítás
És ha már szóba kerültek a szúnyogok, a biztonságérzetet nyilván nagy mértékben növelné a tömeges kullancsirtás, de ez kivitelezhetetlen. Elsősorban azért, mert a kullancsok élettere és életciklusai egészen mások, mint a szúnyogoké. Utóbbiak lárvái vízhez kötődnek, jól azonosítható és elérhető helyeken koncentrálódnak, míg a kullancsok mindvégig szétszórtan helyezkednek el a szárazföldön, sokszor az avarban levelek közt elbújva. Illetve gyorsan és nagy távolságokat képesek megtenni madarakon, emlősökön „utazva”.
Nem léteznek csupán kullancsokra ható szerek, ezért csak olyan vegyületek jöhetnek szóba, amelyek válogatás nélkül, tömegesen pusztítják a vele érintkező legtöbb ízeltlábút. Másrészt ahhoz, hogy minden egyedet elérjünk, nagyjából másfél méter magasan – a kullancsok többsége legfeljebb 150 centis magasságban les áldozatára – kellene mérgező anyaggal teljesen elárasztani az adott területet.
Beválnak a házi módszerek?
Az ember persze nem szívesen nyugszik ebbe bele, léteznek kullancsirtást ígérő cégek, és a különböző fórumokon több házi praktikát is olvasni. A probléma az, hogyha valaki a kullancsok ellen tényleg hatékony vegyszert alkalmaz, azzal a fenti logika mentén jó eséllyel teljesen legyalulja a kertje állatvilágát, valamint mérgezi a zöldségeket és a gyümölcsöket is. Laikusként mérgeket alkalmazni egyébként is veszélyes.
A házi módszerek régi szereplői a B-vitaminok, amelyek kellemetlen, állítólag kullancsokat riasztó szagot okoznak a bőrön. Az ökológus ítélete rövid:
Reménytelibbek egyes növények hatóanyagai, a teljesség igénye nélkül: gyömbér, csillagánizs, római kömény, kakukkfű, bazsalikom, oregánó, kamilla, körömvirág, üröm, geránium, menta. Találkozni tanácsokkal, miszerint ilyen növényekkel ültessük körbe a kertet vagy a „védendő” területet, illetve illóolajukkal permetezzük be a kívánt részt – a kullancsok nem bírják a szagukat, ezért távol tartja őket, a jelenlévőket pedig menekülésre készteti.
Az ökológus szerint azonban ez ilyen formában nem igaz, túl szép is lenne. Tény, hogy vannak ígéretes eredménnyel kecsegtető kutatások egyes növényi hatóanyagokra, amelyek távol tartják, esetleg meg is ölik a kullancsokat megfelelően nagy koncentrációban. A baj az, hogy ezekre a tesztekre egyelőre nincsenek általános szabályok, eredményeik tudományos szempontból sokszor nem összehasonlíthatók, és a különböző koncentrátumok mellékhatásait, toxicitását sem vizsgálták. Ráadásul:
A kullancs rendkívül »szerencsétlenül« mozog a talajon, élete során magától alig néhány métert tesz meg, azt is leginkább vertikálisan. Nagyon apró kert kell ahhoz, hogy kellemetlen szaggal a kerítésen kívülre űzzük. Mindenesetre a növényi hatóanyagok ígéretes iránya a kullancsok elleni szerek kutatásának, de valószínűleg ezek sem a természetben való gyérítésre fognak lehetőséget adni
– emeli ki Földvári Gábor.
Egyelőre annyit biztosan állíthatunk, hogy a fű hossza számít: minél rövidebbre nyírjuk, annál kevesebb kullancs boldogul a területen – a beporzók szempontjából viszont épp ez a legkárosabb. A legtöbbet önmagunk rendszeres átvizsgálásával és a kullancs eltávolításával tehetünk, illetve érdemes már a kerti munkához is valamely kullancsriasztó készítményt használni. Fontos azonban tudni, hogy 100 százalékos védelmet ezek sem biztosítanak, az önvizsgálat ekkor sem maradhat el.
