Tudomány

Utolsó csepp vérükig harcoltak a varsói zsidók

Wikipedia
Wikipedia
A Lengyelországot megszálló németek elleni felkelés 80 éve, 1943. április 19-én kezdődött a varsói gettóban. A párszáz zsidó felkelő 29 napon át hősiesen harcolt a sokszoros túlerőben lévő németek ellen, első támadásukat sikeresen visszaverték, és két tankot is kilőttek, végül csak a légierő bevetése késztette őket visszavonulásra.

A német hadsereg 1939 szeptemberében néhány hét alatt rohanta le Lengyelországot, amelynek nyugati és északi területeit a Harmadik Birodalomhoz csatolták. Európa legnagyobb gettóját 1940 októberében Varsóban hozták létre. A 307 hektáros területen – amelyet három méter magas fallal, rajta egyméteres szögesdróttal vettek körül – félmillió ember zsúfolódott össze, egy szobában esetenként 20 ember is lakott – írja a Múlt-kor.

Élet a gettóban

Az elzárt területen gyakoriak voltak a járványok és kevés volt a víz, a fűtőanyag, valamint az élelem. A hivatalos fejadag napi 184 kalóriának felelt meg, így a családok sokszor rejtegették a holttesteket, hogy felvehessék a nyomorúságos élelemadagot. 1941 januárja és 1942 júliusa között 75 ezer zsidó halt éhen vagy hunyt el betegségek következtében, a hullák az utcákon hevertek.

Az embertelen körülmények ellenére az emberek ingyenkonyhákat, iskolákat üzemeltettek, újságokat adtak ki, még koncerteket is rendeztek. Szervezkedett az illegális mozgalom is, de a különböző irányzatok sokáig nem hangolták össze tevékenységüket.

Létrejön az ellenállás

A náci vezetés 1942. január 20-án határozta el a zsidók tervezett és irányított megsemmisítését, amelyet cinikusan végső megoldásnak neveztek. Megkezdődött a gettók felszámolása, lakóik deportálása a haláltáborokba. Varsóból 1942. július 22-étől indultak naponta a szerelvények, három hónap alatt 275 ezer embert szállítottak el, közülük 254 ezren Treblinka gázkamráiban végezték. Az SS-csapatok a gettó utcáin hatezer embert lőttek le, százak követtek el öngyilkosságot. Amikor a deportálásokat ősszel leállították, a varsói gettóban alig 60 ezer zsidó maradt.

Az addig összefogni képtelen illegális szervezetek (Antifasiszta Blokk, a Bund, Lengyel Munkáspárt, Poalej Syjon stb.) együttműködésével 1942. december 1-jén megalakult az ellenállás egységes katonai szervezete, a Zsidó Harci Szövetség (ŻOB). A ŻOB irányítása alá hozzávetőlegesen 750-800 fegyveres tartozott, és kapcsolatot épített ki a lengyel ellenállás különböző szervezeteivel, jelszavuk ez lett: „nem az életünket, hanem a méltóságunkat akarjuk megmenteni”. Az ellenállók bunkereket, alagutakat építettek, katonai kiképzést szerveztek.

Fegyveres összecsapások

Az első komoly harci erőpróbára 1943 elején került sor: január 18-án SS-egységek hatoltak be a gettóba, hogy 16 ezer munkást vigyenek Lublinba. A ŻOB harcba szállt, és bár végül hatezer főt a németek elvittek, a szervezett fegyveres ellenállás híre egész Varsóban elterjedt.

A németek 1943. április 19-én reggel kezdtek a gettó felszámolásába. A Jürgen Stroop tábornok vezette műveletben az első támadást a védők visszaverték, és két tankot is kilőttek, végül csak a légierő bevetése késztette őket visszavonulásra. A németek ezután szisztematikusan láttak neki a gettó lerombolásának, a házakat ágyúval lőtték szét, a védők azonban az alagutakban eltűntek és másik épületben bukkantak újra fel. A nácik házról házra, bunkerről bunkerre haladtak, az épületeket felgyújtották, a bunkereket berobbantották, míg végül az egész gettó lángtengerré és gigantikus temetővé változott.

A ŻOB főhadiszállását május 7-én sikerült körbevenniük, miután behatolni nem tudtak, gázt vetettek be. A felkelés vezetői öngyilkosságot követtek el, de néhányuknak egy addig rejtve maradt alagúton sikerült elmenekülni. Május 10-től már csak romharcok folytak, a felkelés május 16-án fejeződött be, amikor a németek győzelmük jelképeként felrobbantották a zsinagógát, de még hetekig előfordultak szórványos összecsapások.

A varsói gettófelkelés a legjelentősebb zsidó ellenállási akció volt a második világháború idején, amely súlyos presztízsveszteséget okozott a náciknak. A harcok 29 napja alatt pár száz felkelő szállt szembe több ezer, a fegyverzet terén is hatalmas túlerőben lévő támadóval. Stroop Berlinbe küldött jelentése szerint a felkelés során hétezer zsidót öltek meg, 56 ezret fogtak el és 632 bunkert romboltak le. Az életben maradt zsidók koncentrációs és kényszermunkatáborokba kerültek, és csak néhányan élték meg a háború végét.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik