A Titanic 111 éve, 1912. április 14-én éjszaka ütközött jéghegynek, majd pár órával később, április 15-én hajnalban elsüllyedt. A katasztrófa okairól és körülményeiről a mai napig vitatkoznak a szakértők, az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a hajó köré épített elsüllyeszthetetlenség kultusza és a maga korában gigantikusnak számító méretek közrejátszottak az 1500 emberéletet követelő tragédiában – írja a Múlt-kor.
Előre látták a veszélyt
A görög mitológia óriásairól, a titánokról elnevezett hajót egy igazi „úszó behemótnak” álmodták meg, amely az indulásakor a világ legnagyobb személyszállító hajójává válhatna. Ezzel a járművel akart túltenni a White Star Line nevű hajózási vállalat rivális cégén. A monstrumot mai árfolyamon számítva 70 milliárd forintból építették meg, 46 000 tonnás tömegével és 269 méteres hosszúságával pedig az addig gyártott legnagyobb hajó lett.
A Titanic óriási méreteitől nem volt mindenki elragadtatva: néhány szakértő úgy vélte, a hajó túl nagy ahhoz is, hogy biztonságosan kikössön, ezért az utasokat a tengeren kell majd kiszállítani. Az intelmek ellenére azonban 1912 áprilisának elején a gigantikus jármű elindult első, és egyben utolsó útjára.
Saját mérete volt a hajó ellensége
A bizonytalansági faktorok ellenére a hajót a korabeli közvélemény elsüllyeszthetetlennek minősítette, ez és a hajó hatalmas méretei nagyon vonzották az utasokat.
Nincs olyan fenyegetés, ami a Titanic süllyedését okozhatná. A hajó elsüllyeszthetetlen, és az egyetlen veszély, amely az utasokra leselkedik, az a kényelem
– büszkélkedett Philip Frank, a White Star alelnöke.
Ennek ellenére az események tragikus fordulatot vettek: négy nappal indulása után a Titanic egy jéghegynek ütközött, amelynek eredményeként a hajó elsüllyedt és 1517-en vesztek oda az utasok, valamint a legénység tagjai közül.
A hajó legnagyobb ellensége azonban nem a jéghegy volt, hanem saját hatalmas méretei. Egy ekkora tömegű monstrum lassítása és elfordítása sokkal nagyobb helyet és több időt igényelt volna, mint amennyi a legénységnek rendelkezésére állt a jéghegy felfedezése után. Mivel nem maradt elég idő a hajó irányának megváltoztatásához, a Titanic oldalról súrolta a jéghegyet, így a hajótest körülbelül száz méter hosszan sérült a felszín felett és alatt egyaránt.
A tudósok szerint a hajó mérete a süllyedést is felgyorsította. A fedélzet alatti vízzáró rekeszek, amelyek célja, sérülés esetén meggátolják a hajó gyors süllyedését, nem bírták a bezúduló víz terhelését, így hamar megteltek, ezzel pedig a Titanic süllyedése a vártnál gyorsabban következett be.
Egyik hajó sem elsüllyeszthetetlen
A Titanic drámai történetében egy apró pozitívum mégis rejtőzött: a figyelemfelhívás. A jövő hajóépítői megtanulták, hogy a méret és a luxuskörülmények biztosítása nem mehet a minőség rovására, mert ugyan jól felépített, stabil szerkezetű hajók vannak, de elsüllyeszthetetlenek nincsenek.
A Titanic tragédiáját követően a hajó gyártója drasztikus változásokat eszközölt a két testvérhajó, a HMHS Britannic és az RMS Olympic esetében. A hajókat magasabb válaszfalakkal, második belső hajótesttel, tűzálló anyagokkal és – ami a legfontosabb – több mentőcsónakkal korszerűsítették.
