Így halt meg Thury György

Thury György felvidéki nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot 1519 táján, ősei számos remek vitézt adtak a magyar királyoknak. Maga is katonai pályára lépett, karrierje szépen ívelt felfelé, a bajvívásban és a végvári harcokban is kitüntette magát – írja a Rubicon.hu.

Legyőzhetetlen bajvívó

1556-ban Léva kapitánya és Bars vármegye főispánja lett, majd két év múlva Palota élére került, mely erődítmény Veszprém eleste után a Dunántúl egyik legfontosabb védőbástyájává vált. Egyre-másra vezette merész portyáit a hódoltság területére, miközben számtalan párbajt vívott: a források szerint

volt olyan török vitéz, aki csak azért érkezett Magyarországra, hogy megmérkőzhessen Thury Györggyel.

1566-ban sikerrel védte meg Várpalotát a török túlerővel szemben, majd Veszprém és Tata visszavételében is hathatós segítséget nyújtott a győri főkapitány számára. A következő évben I. Miksa a végvárrendszer egyik kulcserődítményét, Kanizsát bízta Thury Györgyre, aki ezzel a dunántúli főkapitány helyettesévé lépett elő.

Tőrbe csalták

Eredményesen védelmezte a kanizsai határszakaszt, mígnem Ali szigetvári bég ravasz cselt eszelt ki a kapitány félreállítására. Tervébe a pécsi, koppányi és fehérvári bégeket is bevonta, akik 1571 tavaszán együttes erővel Kanizsa alá vonultak, és pusztítani kezdték a környékbeli falvakat. Thury György természetesen azonnal a portyázók ellen vonult, akik persze éppen erre vártak, és könnyűszerrel maguk után csalták a gyanútlan magyarokat.

1571. április 2-án, Orosztony közelében aztán Ali bég „lest vetett” a kanizsai kapitány maroknyi seregére, és többszörös túlerejével kelepcébe zárta neves ellenfelét. Thury vitézül küzdött ugyan, de nem tudott kitörni a törökök gyűrűjéből, akik kezdetben megpróbálták élve foglyul ejteni a rettegett harcost. A kapitány mindenáron el akarta kerülni ezt a szégyent, ezért

a szemtanúk szerint egy idő után már sisak nélkül harcolt, hogy könnyebben végezhessenek vele.

Thury György végül életét vesztette az orosztonyi mocsárban, fejét pedig az oszmánok Konstantinápolyba vitték, ahol állítólag különleges tiszteletadással temették el. A „magyar Cidnek” is nevezett hős testét Zrínyi György helyeztette végső nyugalomra Kanizsán, családja és hű katonái gyászában pedig az egész ország osztozott, hiszen kevés olyan vitéz termett a török elleni küzdelem során, mint amilyen Thury György volt.