Ha elgondolkozunk azon, mik azok a dolgok, amelyek megkülönböztetik az ókori Egyiptomot más kultúráktól, nagy eséllyel a múmiák is eszünkbe jutnak. Maga a szó a középkori arab mumiyah (bitumen) kifejezésből származik, és azok az európai utazók terjesztették el, akik a kora újkorban kezdték felfedezni Egyiptomot.
A mumifikálás abból az ősi megfigyelésből eredhetett, hogy az egyiptomi száraz, sivatagi éghajlat természetes módon tartósítja a puha szöveteket, és ezt követően bizonyos eljárásokkal tovább lehet fokozni az eredményt.
Az idők során a technika sokat változott, hiszen igyekeztek minél jobban tökéletesíteni, emellett pedig a vagyon, illetve társadalmi státusz szerint is eltérő volt. Több ezer múmia maradt az utókorra – némelyik kifejezetten jó állapotban –, köztük olyan fontos történelmi személyiségek maradványaival, mint I. Széthi, II. Ramszesz és Tutanhamon.
A mumifikálás nem kizárólag Egyiptomra volt jellemző, a világ számos kultúrájában találkozhatunk vele az összes lakott kontinensen. A szándékos tartósítás első példái korábbiak, mint a legősibb egyiptomi múmia: az észak-chilei chinchorro nép a Krisztus előtti VI. évezred végétől, az V. évezred elejétől háromezer éven át mumifikálta az elhunytakat. Még ennél is régebbi, 9400 éves annak a részben mumifikált férfinak a teteme, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban, a nevadai Spirit Cave-ben fedeztek fel 1940-ben.
(Kiemelt képünk illusztráció.)
