Október utolsó és november első két napja jeles hármas a kalendáriumban, idén ráadásul az első két nap a négynapos hétvége végére esik. Halloween, mindenszentek és halottak napja, tökfaragás, gyertyák, temetőlátogatás jár ilyenkor egymás nyomában, és eredetét tekintve valamennyi a halottakhoz kapcsolódik.
Halloween és Salamon töke
A halloween a mai Írország és Skócia területén élő ókori keltáktól származik, akik október 31-én búcsúztatták a nyarat, és úgy hitték, ezen az éjjelen a szellemek, főleg a gonosz szellemek visszatérnek az alvilágból az élők közé. Védekezésképp jelmezbe bújva zavarták össze a köztük bolyongó holtakat, a konyhában eloltották a tüzet, nehogy az otthon melege vonzza őket. A kelta papok pedig a szent tölgyfa alatt új tüzet gyújtottak, annak parazsát vitték haza a tűzhelybe, ez már nem vonzotta, hanem elűzte az ártó árnyakat.
A hagyomány később római ünnepekkel és a keresztény mindenszentekkel összemosódva utóbbi előestéjévé vált: az „All Hallows Eve”, azaz „mindenszentek előestéje” kifejezés rövidített alakja.
És hogy jön ide Salamon töke? Magyarországon a halloweennek nincsenek gyökerei, a tömegkultúrával érkezett az Egyesült Államokból, a 2000-es évektől egyre népszerűbb. Egyik ikonikus eszköze, a töklámpás azonban hazánkban is ismert volt, első felbukkanása a hagyomány szerint a XII. századból származik. Salamon I. András király fiaként foglalta el a trónt 1064-ben, de tíz évvel később unokatestvérei, a későbbi I. Géza és Szent László lemondatta. Salamon nem nyugodott bele, a testvérviszálynak végül az vetett véget, hogy László elfogatta és a visegrádi vár egy tornyába záratta. Állítólag
Más verzió szerint Salamon jelezte így híveinek, hogy még életben van – a dunai hajósok pedig minden bizonnyal hálásak voltak, hogy Salamon tökei jelzőfényként világítottak a koromsötét éjszakákon.
Mindenszentek: éjjel a halottak miséznek
Az egyház tanítása szerint az élő és holt hívek titokzatos közösséget alkotnak a szentek egyességében, egymásért könyörögnek, helytállnak. Három csoportot alkotnak: a küzdő egyház a földön élő lelkek közössége; a szenvedő egyházba a már elhunyt, de még a tisztítótűzben szenvedő lelkeké, míg a diadalmas egyház a már a mennyekbe jutott, üdvözült híveké. Utóbbiakat nevezzük mindenszenteknek.
Az ünnepet IV. Gergely pápa tette egyetemessé 884-ben, és a XX. században lett halottak napja vigíliája, vagyis előestéje. November 1-jén tehát nem azokat a szenteket ünnepeljük, akiknek esetleg nem jutott volna hely a naptárban, és nem is az összes katolikus szent egy nagy, közös ünnepe, hanem azoké,
Egyházi ünnepről van szó, ami ma Magyarországon hivatalosan munkaszüneti nap. Idén keddre esik, ezért az előző, hétfői napot október 15-én – úgynevezett áthelyezett munkanapként – már „ledolgoztuk”, hogy egymás után négy szabadnapot élvezhessünk.
Máig élő szokás mindenszentekkor is ellátogatni a temetőbe, megtisztítani a sírokat, friss virágot elhelyezni és gyertyát gyújtani. Elődeink úgy tartották, ezen a napon a halottak hazalátogatnak, ezért sok helyen kenyeret, sót hagytak nekik az asztalon. Míg a család a temetőben volt, otthon is égve hagytak egy gyertyát, hogy a hazatérő lélek körül tudjon nézni: „míg a harang szól, a halottak otthon vannak”. Éjszaka azonban kerülni kell a templomokat, mert azokban ilyenkor állítólag halottak miséznek: ha valaki meglátja őket, a néphit szerint hamarosan ő is meghal.
Halottak napja: a szenvedő egyház
November 2., halottak napja a szenvedő egyház ünnepe, vagyis a földön küzdő egyház ünnepélyes megemlékezése a tisztítótűzben szenvedő lelkekről. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte a X. század végén, hogy miután mindszentekkor megemlékezünk a mennyország szentjeiről, másnap emlékezzünk az összes megholtról. A XI. századra már széles körben elterjedt, hivatalossá a XIV. században vált.
E nap fókuszában is a temetőlátogatás, a sírok feldíszítése, gyertyagyújtás áll, a hagyomány szerint pedig tilos a munka, nehogy megzavarjuk a halottak nyugalmát.