Bizonyára sokan hallották már a „burokban született” kifejezést, az ilyen emberről eleink azt tartották, hogy egész életében szerencse kíséri, megtalálja az elásott kincseket és nem fogja a puskagolyó. A (magzat)burok megítélése azonban nem feltétlenül volt egyértelmű. Levinus Lemnius holland orvos De Occultis Naturae című, 1564-es könyvének XVII. századi angol fordítása, amelynek A természet titkos csodái (The Secret Miracles of Nature) címet adták, már úgy fogalmazott, hogy néphiedelem szerint „az arcukon burokkal született gyermekeket ómen, a jó vagy rossz szerencse jele veszi körül”. Ez a megjegyzés azokra az újszülöttekre vonatkozott, akiknek a fejét sisak vagy kendő módjára (hiszen időnként a vállukra is rátapadt) hártya vagy membrán borította.
Ezeket a burkokat gyakran meg is őrizték, papírra vagy ruhára terítve kiszárították, és családi örökségként hagyták az utódokra, de mivel általában kedvező tárgyaknak vélték őket, eladásuk esetén nagyobb összeget is be lehetett zsebelni. A XIX. századi lapokban például előfordultak ilyen hirdetések, Charles Dickens 1850-es regényében, a Copperfield Dávidban pedig az áll, hogy a burkát 15 guinea-ért értékesítették.
Az elképzelés onnan származott, hogy mivel a magzatot az anyaméhben, a magzatvízben lebegve is megvédte a magzatburok, ha valaki szert tesz egy ilyenre, egyben védettséget is szerez a víz ellen. Persze időnként kifejezetten baljós jelként tekintettek rá. Úgy hitték, aki „akasztásra született, sosem fullad vízbe”, vagyis hogy aki burokkal jött a világra, a membrán „csuklya” helyett a hóhér „kámzsájára” ítéltetett. A burok mint ómen még jócskán a XX. században is élő elképzelés volt.
Levinus Lemnius XVI. századi holland orvost is beleértve mindenesetre sokan kétségbe vonták a megőrzött burokkal kapcsolatos babonás vélelmeket. Thomas Hood 19. századi angol költő és humorista a Tengervarázs (The Sea-Spell) című versét e sorokkal fejezte be, a fulladozó tengerész hiábavaló kísérletére utalva, hogy amulettjével megúszhatja a bajt: „Rikoltását nem hallotta a menny, s / Csuklyájával az óceán sem törődött lenn.”
