Az a hiedelem, hogy a királyok és királynők istenadta, mágikus erővel rendelkeznek, legalább olyan ősi, mint maga a monarchia intézménye. Az elképzelést egy sor királyi ceremónia is megerősítette, amelyek fokozatosan alakultak ki az évszázadok során, ezek közül a legismertebb a „királyi kór” (king’s evil), vagyis a szkrofula vagy görvélykór, a nyaki nyirokcsomó tuberkulózisának gyógyítását szolgáló érintés.
Elég egy érintés
A ceremóniát Angliában III. (Hitvalló) Eduárd (1042–1066), Franciaországban I. Fülöp király (1060–1108) dolgoztatta ki. Az uralkodók a trónjukon ülve várták az eléjük járuló alattvalókat,
Angliában VII. Henrik (1485–1509) korától kezdve tovább egyszerűsítették az eljárást, már olyan érméket is kibocsátottak, amelyeket a király érintése miatt amulettként lehetett hordani. A szokás az angol polgárháború után, a monarchia restaurációja idején élte virágkorát, II. Károly állítólag több mint 90 ezer szenvedőt érintett meg 1660 és 1682 között.
Diana és az AIDS-betegek
Volt egy XI. századi királytól eredő, másik népszerű szokás is, az úgynevezett „görcsgyűrű” adományozása, ami a reumától az epilepsziáig állítólag mindenféle bajra jó volt. A gyógyítóhatás itt is onnan származott, hogy a király előzőleg megérintette a tárgyat. Ez a tradíció szintén évszázadokon át fennmaradt.
Ami a „királyi kórt” illeti, utoljára Anna angol királynő gyakorolta az érintést, a betegségben szenvedők között volt Dr. Samuel Johnson, a híres szótárkészítő is. A királynő 1712-ben 200 beteget próbált így meggyógyítani. Franciaországban még legalább egy évszázaddal tovább élt a hagyomány, és egy időre X. Károly is újjáélesztette 1824 és 1830 között.
A királyi család érintésének kitüntetett szerepe persze később sem tűnt el teljesen, még a XX. század végén is előfordult. Diana walesi hercegné is alkalmazta kórházi látogatásai során (jól ismert példa, hogy a társadalom többsége által pestisesként kezelt első AIDS-betegeket ő nyilvánosan megölelte), s példáját az uralkodócsaládokból mások is követték.
