Ha a Föld geológiájának elmúlt 2 milliárd évét nézzük, megállapítható, hogy a kontinensek nagyjából 600 millió évente összeérnek, majd széthullanak. Nem kérdés, hogy a távoli jövőben a folyamat ismét lezajlik majd, az viszont megosztja a szakértőket, hogy az egybeolvadás pontosan miként fog végbemenni. Egy friss tanulmány ezt a kérdést próbálja eldönteni – írja az IFLScience.
Az összekapcsolódást követően a bolygó nagy részét egyetlen hatalmas óceán fedi le, az utolsó szuperkontinens, a Pangea idejének óriási víztömegét Panthalasszának nevezik. A földrész feldarabolódásával aztán két vagy több különálló óceán jelenik meg, például szárazfölddel körbevett belső vizek. Az Atlanti- és az Indiai-óceán egy-egy korábbi, belső víztömegből jött létre, míg a Csendes-óceán a Panthalassza maradványa.
Zheng-Xiang Li, a Curtin Egyetem munkatársa szerint a múltban a külső és belső óceánok bezáródásával születtek szuperkontinensek. A kutató kollégáival új publikációjában arra jut, hogy immár csak a külső víztömegek tudnak bezáródni.
Az Atlanti-óceán jelenleg évente néhány centimétert nő, míg a Csendes-óceán hasonló sebességgel zsugorodik, ezért arra lehet következtetni, hogy utóbbin fog zajlani az egyesülés. Az így, Amerika és Ázsia összeérésével kialakuló lehetséges földrészre a szakértők Amázsiaként szoktak hivatkozni.
A múltban megesett, hogy az összekapcsolódás folyamata végül megfordult, a legfrissebb eredmények alapján ez ugyanakkor többé nem lehetséges.
A modellezés azt mutatja, hogy a kontinensek mozgása nagyban függ a köztük lévő óceáni kéreg erejétől. A földrészek csak akkor tudnak irányt változtatni, és a fiatal, belső óceánokon keresztül egyesülni, ha a kéreg elég erős.
A palást lehűlésével a felül kialakuló óceáni kéreg elvékonyodott, ezért gyengébb lett. Liék szerint mintegy 540 millió évvel ezelőtt olyan lehűlés kezdődött, melynek következtében a kéreg elgyengült, ellehetetlenítve a belső óceán felőli összekapcsolódást. Ez azt jelenti, hogy Ázsia és Amerika fog ütközni, emellett Ausztrália északi, valamint Indonézia déli irányú mozgásával ez a két régió is összetalálkozik majd.
Li szerint az Antarktisz jövőbeli útjára nehéz következtetni. A kutató úgy gondolja, a leginkább esélyes az, hogy a jeges földrész a Csendes-óceánba, Új-Zéland felé fog eltolódni.
Korábbi vizsgálatok alapján elképzelhetőnek tűnt, hogy Amázsia az Északi-sark irányába induljon, egy hatalmas, a bolygót hűtő jégsapkát hozva létre, Li szerint azonban nem valószínű, hogy a nagy kontinensek földrajzi szélessége változzon. Ez ugyanakkor még nem jelenti azt, hogy a Föld a távoli jövőben is olyan barátságos hely lesz, mint evolúciónk során volt. Amázsia korában a tengerszint várhatóan alacsonyabbá válik majd, a szuperkontinens belseje pedig igen száraz és forró lesz.
