A XX. század elején ugrásszerűen megnőtt az egyetemet végzettek aránya, amiért aztán a trianoni határok közé szorulva az 1919-20-as évben komoly konfliktushelyzet alakult ki. A zsidóság visszaszorítását követelő szélsőjobboldal 1919 után döntően két érvre támaszkodott.
Az egyik, hogy az izraeliták felülreprezentálják magukat az egyetemeken – 1920-ban a diplomások 22,4 százaléka volt zsidó, miközben megközelítőleg a népesség 6 százalékát adták. A másik pedig az az – egyébként hamis – vád volt, miszerint Magyarország összeomlásáért és a tanácsköztársaság uralmáért kollektíven a zsidók lennének a felelősek – írja a Rubicon.hu.
A „népfajok” aránya
A felsőoktatásban valóban olyan állapotok uralkodtak, amelyek törvényi szabályozást igényeltek, másfelől azonban a Horthy Miklós nevével fémjelzett rendszer támogatottsága növelése érdekében arra is rákényszerült, hogy az új jogszabállyal az antiszemita igényeket is kielégítse.
Ezt bizonyítja maga a folyamat is. Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter 1920 nyarán még olyan javaslatot nyújtott be, ami csupán a hallgatók létszámának ésszerű korlátozását tartalmazta. A nemzetgyűlési viták azonban előbb olyan módosítást eszközöltek, amely erkölcsi és nemzethűségi kritériumot állított a hallgatók elé, majd nyíltan szabályozták az egyetemeken a „népfajok” arányát is. A numerus clausus-törvény leghíresebb és leggyakrabban idézett szakasza, mely kimondja, hogy
Ez csak augusztus végére került a tervezet szövegébe, de végül az 1920. szeptember 26-án megszavazott jogszabály végleges változatában is szerepelt.
Módosították
A numerus clausust természetesen a közvélemény ma sem értékeli egységesen, de mi is történt hazánkban 1920. szeptember 26-án? A nemzetgyűlésben meghoztak egy olyan törvényt, mely nyilvánvalóan diszkriminatív szándékkal vallási közösségből népfajjá nyilvánította a zsidóságot, és a defenzív szándék hangoztatása ellenére megpróbált gátat vetni ezen közösség érvényesülésének.
A numerus clausus ezzel megsemmisítette a kiegyezéssel megvalósult zsidó emancipáció eredményeit, ami elsősorban nem az akkori események, hanem a következmények szempontjából volt tragikus, ugyanis az 1938-tól meghozott zsidótörvények később ebben, az 1920/XXV. törvénycikkben találtak precedenst.
Az 1921-ben hatalomra kerülő Bethlen-kormány aztán a konszolidációval már nagyobb mozgástérrel rendelkezett, és – nemzetközi nyomásra – 1928-ban módosította az eredeti törvényt. Kikerült belőle a népfajok arányára vonatkozó rész, igaz, a különféle új kritériumokat ezek után is fel lehetett használni a zsidó felvételizők háttérbe szorítására.
