Az ópiumháborúk a brit világbirodalom történetének legsötétebb epizódjai közé tartoznak. Mai világunkban eleve elborzasztónak hat az is, hogy az évszázadokon, talán évezredeken át a világ legfejlettebb, páratlan kulturális és egyéb értékeket létrehozó birodalmát, Kínát valójában egy kereskedelmi mérleg rossz sorában szereplő szám miatt kényszerítették félgyarmati sorba.
Milliókat tettek függővé
Pedig a Kínával a XVIII. századtól egyre nagyobb volumenben folytatott – elsősorban az olyan luxuscikkek, mint a tea, a porcelán vagy a selyem európai keresletére épülő – kereskedelem sokáig hatalmas hasznot hozott a briteknek. Ám a XIX. század elejére e termékek megdrágulása és a brit belföldi kereslet élénkülése miatt a mérleg már negatívba fordult. A deficit finanszírozására a britek elárasztották a korábban veszteséges gyarmaton, Indiában előállított ópiummal Kínát, ahol az 1830-as évekre már milliószámra váltak rabjaivá az emberek az ópiumszívás halálos szenvedélyének.
A Csing dinasztia uralkodói hiába próbáltak gátat vetni az ópium beáramlásának, sem a tiltások, sem a halálos büntetések nem segítettek, a feszültség pedig 1839-ben háborúba torkollott. A brit fegyverek ereje gyorsan megmutatkozott, a hatalmas számbeli kínai fölény pedig mit sem ért a hadiflotta ellen: 1842-re brit kézre került Kanton, Sanghaj, Tiencsin és Hongkong is, Daoguang császár pedig kénytelen volt békét kérni.
Kína végleg kapitulált
A némi eufemizmussal nankingi szerződésnek vagy békének titulált diktátumot 1842. augusztus 29-én írták alá a Cornwallis hadihajó fedélzetén. Bár a könnyű győzelemtől megittasult brit közvélemény egy része túlzottan engedékenynek tartotta a feltételeket, hiszen területileg csak Hongkong szigetének átadására kötelezték Kínát, a nankingi szerződés valójában megnyitotta az utat Kína félgyarmati sorba döntése előtt.
A 21 millió dolláros kártérítés megroppantotta az ország gazdaságát, az európaiak előtt szélesre tárt öt, szabadkereskedelmi kikötő a társadalmat szétziláló ópium még nagyobb beáramlását segítette elő, az előnytelen kereskedelmi feltételek pedig tovább könnyítették az ország kifosztását.
A folyamatot végül az 1856-ban kezdődött második ópiumháború tetőzte be, amikor a britek mellett már a koncból részesedni kívánó többi európai hatalom is fegyverrel avatkozott be, és Kína végleg kapitulált a nyugati önérdek előtt.
