A WHO globális egészségügyi vészhelyzetet hirdetett a majomhimlő miatt, ugyanígy járt el az Egyesült Államok is. Spanyolországban már ketten elhunytak a fertőzés következtében, és rendre újabb és újabb tünetekről érkeznek a hírek. Ijesztő, hiszen ha titkon is, de laikusként abban reménykedtünk, hogy a járványt sikerül megfékezni, illetve a modern és kiterjedt európai egészségügyi rendszer mellett legalább a haláleseteket elkerülhetjük.
Mit jelent a globális vészhelyzet? Az új tünetek és a halállal végződő esetek összefüggésben állnak a vírus esetleges mutálódásával? Egyáltalán, hogyan állunk Európa- és világszerte a majomhimlő elleni harcban, milyen tényezők adnak okot aggodalomra és bizakodásra? Dr. Kemenesi Gábor virológust, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának munkatársát kérdeztük.
Mennyire halálos?
Továbbra is úgy tűnik, hogy kontinensünkön az enyhébb betegséget okozó, úgynevezett nyugat-afrikai variáns terjed, ám gyakorlati következtetéseket ebből még nem tudunk levonni. Minden adat, minden tudásunk ugyanis Afrikából, az ottani környezet, fertőzési láncok stb. ismeretéből származik: hiába „enyhébb”, a halálozási arány klinikai virológiai szempontból mégis magas, egy százalék körüli (a szezonális influenzáé 0,1-0,5 százalék).
Nem tudjuk, hogy az új körülmények között, jelenleg eltérő terjedési móddal (szexuális együttléttel járó testi kontaktus) milyen a majomhimlő klinikai lefolyása. A több évtizedes afrikai tapasztalatok itt legfeljebb tájékoztató jellegűek még akkor is, ha a vírus egyelőre nem mutat komoly változásokat
– mondja a 24.hu-nak Kemenesi Gábor.
Augusztus 4-éig világszerte 26 048 esetet regisztráltak, ezek 80 százalékát Európában, és ha megnézzük a grafikont, az elmúlt hetek nagyon meredek emelkedést mutatnak. A két spanyolországi eset összességében semmit nem jelent: a halálozási arányra még nagyon korai lenne következtetni a járvány ezen szakaszában.
Amennyiben a majomhimlő „súlyosságát” akarjuk megérteni, figyelembe kell venni, hogy egy-egy betegségnél nyilván nem pusztán az számít, hányan élik túl. A majomhimlő rettenetes egy kór:
Tünetek és romló kilátások
Ami az „újabb és újabb” tüneteket illeti, az első, elfekélyesedő kiütések jellemzően mindig a vírus bejutásának helyén jelennek meg – tehát nem a kórokozó változott, hanem a szervezetbe való bejutásának a módja. Még most is igaz, hogy a vírus elsősorban az MSM-közösségen belül terjed szoros fizikai kontaktus során – a rövidítés (men who have sex with men) olyan férfiakat jelöl, akik más férfiakkal élnek nemi életet.
Így válnak érintetté a nemi szervek, a végbélnyílás és környékük. Olvasni a mandulákról is, ám ezek duzzanata a betegség eddig is ismert, mondhatni általános tünete. Június végén írtunk arról, hogy ettől függetlenül a majomhimlő még véletlenül sem csak melegeket érintő betegség, és a potenciális járványgócokat jelentő csoportok megcélzásával még jó eséllyel megfogható egy nagyobb járvány. Érdekesség ugyanakkor, hogy a nyugati világban futó járvány kapcsán sorra érkeznek az újabb tudományos megfigyelések, amelyeket Afrikában forrás és figyelem hiányában még nem sikerült elvégezni.
Nemrég kiderült például, hogy a szexuális érintkezés során ugyan a testfelületek érintkezése a hangsúlyos átviteli mód, de a spermiummal is ürülhet fertőzőképes vírus, így egyre inkább sorolhatjuk a szexuális úton terjedő betegségek közé a majomhimlőt, bár ehhez még több megfigyelés és adat szükséges.
Ma már nők és gyerekek is vannak az Afrikán kívüli fertőzöttek között, valóra válni látszik a virológus korábbi „pesszimista” forgatókönyve: a kórokozó egyre többször találkozik MSM-csoportokon kívüli emberekkel is. Kemenesi Gábor kiemeli, még mindig a MSM-közösségek felé folytatott célzott kommunikáció lenne a legfontosabb, ahogy a legtöbb országban így is cselekszenek a járványügyi szervek, míg Magyarországon nagy a csend.
Kudarc és patkányok
Nyilván nem kell hosszasan ecsetelni, milyen rohamosan csökken a járvány feletti kontroll lehetősége, ha a vírus kilép a jól körülhatárolható közösségekből. Ennél is rosszabb lenne, ha Afrikán kívül is megtalálná állati gazdáit, „őshazájában” ugyanis – legjobb tudásunk szerint – a rágcsálók a majomhimlő eredeti hordozói.
Nehéz annál rosszabbat elképzelni, mint hogy ne adj’ isten városi patkányokra »visszajut« a vírus. Azzal végleg megjósolhatatlanná válna, hogy hol és mikor bukkannak fel további fertőzések
– emeli ki a szakember.
Szomorú tanulságként hozzáteszi, hogy az emberiség megbukni látszik világszintű járványkezelésből. A gyakorlatban képtelenek vagyunk kezelni globális helyzeteket, amit már a koronavírus is bizonyított, és most a majomhimlő is alátámaszt: Európa és Amerika már felszerelkezett vakcinákkal és antivirális szerekkel, Afrika ugyanakkor, ahol évtizedek óta probléma a majomhimlő, senkit nem érdekelt, és most sem érdekel. Pedig amint már a Covid kapcsán is számtalanszor leírtuk, a globalizáció ezen szintjén már csakis világméretű fellépéssel van esélyünk bármilyen járványt megállítani.
Vészhelyzet és óriási hiba
A hatékony fellépést szolgálja egyébként a WHO által meghirdetett globális vészhelyzet, ami nyilván sokakban keltett riadalmat. Az Egészségügyi Világszervezet egyik fontos feladataként jelzést küld a világ államai felé, hogy készítsék fel közegészségügyi hálózatukat a várható kihívásokra, folytassanak célzott kommunikációt és végezzék el a szükséges, célzott kapacitásbővítést. Az országok maguk döntik el, mit tegyenek, oltóanyagot halmoznak fel, tájékoztatási kampányt kezdenek stb.
Szervezési kérdés, nincs mögötte semmiféle »mozgósítás«, a laikus tömegeket nem érinti
– mondja Kemenesi Gábor. Hozzáteszi: óriási hiba, hogy Magyarországon még a legalapvetőbb hivatalos kommunikáció is hiányzik a majomhimlővel kapcsolatban, rendkívül fontos lenne a megfelelő helyen a megfelelő tájékoztatás, emberek egészségéről van szó. Így jobb híján a virológus mindenki számára azt javasolja, kövesse az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ vonatkozó szakmai kommunikációját.
