A légszennyezés az általunk belélegzett levegőben lebegő apró szilárd vagy folyékony részecskék bármilyen keverékére vonatkozhat. Ezek az apró részecskék különböző méretben és kémiai összetételben fordulnak elő. Érkezhetnek természetes forrásból, de probléma leggyakrabban az ember okozta légszennyezéssel akad.
A részecskék általában túl kicsik ahhoz, hogy szabad szemmel láthatók legyenek, akkor lehet őket észrevenni, ha a környezetben elég magas telítettséget érnek el. Ez már egészségügyi kockázatot jelenthet: minden évben milliók halnak meg idő előtt a szennyezett levegőtől, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) friss jelentése alapján immár a globális népesség 99 százaléka lélegez be veszélyesen szennyezett levegőt.
A minket körülvevő levegőben mindig van szennyeződés: a nap bármely szakában belélegezhetünk bármilyen savat, nitrogén-oxidot, illékony szerves és szervetlen vegyületet, biológiai anyagokat, fémeket, talajt vagy port, valamint allergéneket, például pollent vagy penészspórákat. Ezen szennyeződések egy része elég nagy ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen, mások olyan kicsik, hogy elektronmikroszkópra van szükség a vizsgálatukhoz. Bármennyire undorítóan hangzik, jobbára égésből, emberi és állati ürülékből és egyéb forrásokból származnak. Ahogy a levegőbe kerülnek, páracseppekkel keverednek, és lebegni kezdenek.
A levegőben található szennyező részecskéket nemcsak összetételük, hanem méretük szerint is csoportosítják. Ennek jelölésére a PM-et, vagyis a „particulate matter” rövidítését használjuk. A PM mögé mindig egy szám kerül, ami jelöli a részecske méretét: a PM10-es kategóriába tartoznak a 10 mikrométeres vagy annál kisebb átmérőjű durva részecskék; a PM2,5-es kategóriások átmérője legfeljebb 2,5 μm; az ultrafinom részecskék átmérője pedig legfeljebb 100 nanométer.
De mekkorák pontosan ezek a szennyeződések?
Nehéz elképzelni az egymáshoz hasonlított méretüket, főleg azért, mert a mikrométert és a nanométert nem igazán használjuk a mindennapokban. A legegyszerűbben talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy mindegyik részecskét százezerszeresére nagyítjuk. Így, ha a PM10-es szennyeződés focilabda lenne, akkor a PM2,5-es golflabda, az ultrafinom részecskék pedig kristálycukor-szemcséknek felelnének meg.
Ha valódi kontextusba szeretnénk helyezni, akkor a PM2,5-es részecske kicsit nagyobb, mint egy átlagos baktérium, de kisebb, mint egy vörösvérsejt. A légúti aeroszolok, a füstrészecskék, de még a koronavírus és a Zika-vírus is kisebb nála. A PM10-es részecske nagyobb, mint egy átlagos vörösvérsejt, és méretesebb, mint egy légúti csepp, egy finomabb homokszemnél viszont kisebb: az ugyanis általában 50 mikrométeres. Egy átlagos emberi hajszál átmérője 50-70 mikrométer, így ez is inkább a PM10-es részecskéhez konvergál, mint a PM2,5-eshez. Méretben a skála nagyobb felén vannak még a pollenek (15 mikrométeres), illetve a sószemek is, amelyek átlagosan 60 mikrométeresek.
A legveszélyesebb részecskék az emberi egészségre egyértelműen a golflabdák, azaz a PM2,5-esek, amelyeket szálló pornak is szoktak nevezni. Ezek egészen a tüdőig juthatnak, és roncsolhatják a légzőrendszert. A PM10-es részecskéknél a felhalmozódás a veszélyes, de kevésbé jutnak mélyen a szervezetben.