Egy friss tanulmány alapján az európai lakosságot a középkorban megtizedelő pestisjárvány, a fekete halál Közép-Ázsiából, a mai Kirgizisztán területéről indult el pusztító útjára – írja az MTI. Maria Spyrou, a Tübingeni Egyetem munkatársa és kollégái egy észak-kirgizisztáni, a Csu-völgyben fekvő lelőhelyről begyűjtött DNS-mintákat vizsgálták. A minták a bubópestis 1338-1339-ben elhunyt áldozataitól származnak.
A pestisjárvány 1346-ban érte el Európát a Földközi-tenger medencéjén keresztül, a Fekete-tengerről árut szállító hajók révén. Mindössze nyolc év alatt a fekete halál néven emlegetett járvány helyenként a lakosság 60 százalékát is kiirtotta Európában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, és elindított egy olyan epidémiát, amely hosszabb-rövidebb szünetekkel 500 éven át felütötte a fejét.
A kutatók eddig nem tudták biztosan meghatározni a járvány eredetét. A leggyakoribb elmélet szerint a betegség Kínából indult ki, de meggyőző bizonyítékok ezt nem támasztották alá.
„Mindig lenyűgözött a fekete halál, és egyik nagy álmom volt, hogy megfejtsem eredetének rejtélyét” – mondta Phil Slavin, a Stirlingi Egyetem szakértője és a csapat tagja. A kutató ismert két, 19. század végi ásatás során feltárt középkori temetkezési helyet a kirgizisztáni Iszik-köl tó közelében. Az itt talált 400 sír közül mintegy százon a halálozás dátumaként 1338 vagy 1339 szerepelt, és egy-egy felirat arra utalt, hogy az elhunyt valamiféle ragályban halt meg. Mindez azt sugallta, hogy túlzott arányú halálozás sújtott egy közösséget hét-nyolc évvel azelőtt, hogy pestisjárvány érte el Európát.
Hogy felmérjék a halál okát, a kutatók DNS-mintát vettek hét csontváz fogazatából. „A fogbél értékes információforrás, mert véredényekben gazdag terület, amely jó eséllyel segít kimutatni a vérben lévő kórokozókat” – mondta Spyrou. A DNS-t sikerült szekvenálni, valamint összehasonlítani több ezer baktérium genomjával.
A kutatók szerint egyértelmű, hogy az Iszik-köl partján élő közösséget ugyanaz a csapás sújtotta, amely néhány évvel később Európát.
A baktérium genomjának elemzése azt is kimutatta, hogy a kórokozó egy ősi, a pestis családfájának alapját képező törzséről van szó. Mi több, a szakértők felfedezték, hogy a fekete halált előidéző pestistörzs legközelebbi élő rokonai ma is megtalálhatók a Tien-san hegységben élő mormotákban. Spyrou szerint mindez megerősíti, hogy a világnak ez a térsége, a Tien-san volt az elterjedés kiindulópontja.
A sírokban talált tárgyak alapján az iszik-köli vegyes etnikumú keresztény közösség nagy távolságokba folytatott kereskedelmet a selyemút mentén, tagjai sokat utaztak, ami szerepet játszott a járvány átterjedésében a Fekete-tenger térségére. A pestisbaktériumok Európát elérve gyorsan és tömegesen különböző törzsekké fejlődtek.
A pestist soha nem sikerült kiirtani a Földön, évente ezrek fertőződnek meg miatta, főleg Közép-Ázsiában. A középkorihoz hasonló járványtól manapság azonban nem kell tartani, mert a baktérium kevésbé virulens, jobbak a higiéniai körülmények, illetve hatékony antibiotikumok is rendelkezésre állnak.
A fekete halál az emberi történelem legpusztítóbb pestisjárványa volt, amelynek következtében becslések szerint 75-200 millió ember halt meg 1347 és 1352 között Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. Európa lakosságának 30-60 százaléka veszhetett oda.
