A koronavírus-járvány kezdetén központi cél volt az úgynevezett nyájimmunitás elérése. Ez egy járványügyi fogalom, lényege, hogy ha elég sokan védettséget szereznek a vírus ellen, akkor ez a társadalom egészére kihat: megszakad a terjedési lánc, a járvány nem tud tovább terjedni – el lehet érni védőoltásokkal, de természetes fertőződés után is kialakul immunválasz. A közösség szintjén működik, de ettől még senki nem lélegezhet fel, aki nem rendelkezik oltással, vagy természetes úton kialakult immunvédelemmel. Ha egy „nyájimmunitással rendelkező csoportban” megjelenik egy új fertőzött, az nem tudja annyi embernek átadni a vírust, hogy az járványszerű terjedésbe kezdjen, de ettől még a védelemmel nem rendelkező személyeket megbetegítheti.
Annak ellenére, hogy fontos cél volt a nyájimmunitás elérése, egyre kevesebbet beszélünk róla. Ennek az az oka, hogy a járvány előrehaladtával a vakcinázás révén egyre távolabb került tőlünk. Valójában annak alapján, amit a jelenleg keringő vírusváltozatokról tudunk, ma matematikailag lehetetlen a nyájimmunitás elérése az oltással.
2020 elején a SARS-CoV-2 eredeti törzsével küszködtünk, amely sokkal kevésbé volt fertőző, mint a jelenleg keringő változatai. Az eredeti törzs becsült R0 értéke 2-3 volt. Vagyis egy vírussal fertőzött átlagosan két-három másik embernek adta tovább a kórokozót. Ha feltételezzük, hogy egy 80%-os hatékonyságú vakcinával dolgozunk, akkor a nyájimmunitási küszöbérték 60-80%-ra tehető. Ez azt jelenti, hogy amikor a vírus eredeti törzse keringett, a teljes lakosság 60-80%-át be kellett volna oltani ahhoz, hogy jelentősen csökkenjen a járvány. Matematikailag ez nem volt elérhetetlen.
A körülmények azonban drámaian megváltoztak a járvány során, és az eredeti SARS-CoV-2 vírust sokkal több fertőző variáns váltotta fel. Bár a variánsok fertőzőképességére vonatkozó becslések természetesen nem egzakt számokat mutatnak, feltételezhető, hogy a delta R0-ja körülbelül öt, az omikron pedig körülbelül 20-as lehet, ezzel felzárkózik a legtöbb ismert fertőző betegség közé.
E számok alapján a delta és az omikron esetében a nyájimmunitási küszöb 100-118%-ra emelkedik. Mivel a lakosság 100%-ánál többet nem lehet beoltani, egyértelmű, hogy a nyájimmunitás elérése az oltásra támaszkodva egyre lehetetlenebbé válik.
A járvány során ráadásul egyre többet tudtunk meg a vakcinák valódi hatásosságáról is. A kutatások során publikált számok ugyan megállták a helyüket az éppen aktuális variánsokkal szemben, ma már tudjuk, hogy a vakcinák ugyan csökkentik a fertőzött továbbadási képességeit, de korántsem 100 százalékban, a nyájimmunitási számítások pedig ehhez igazodtak. Ráadásul az immunitás idővel csökken, ami megint csak nehezíti a közösségi immunitás kialakulását – de még ha sikerülne is, rendszeres emlékeztető oltásokra lenne szükség a fenntartásához.
Ezen kívül folyamatosan új variánsok jelennek meg, amelyek változó mértékben képesek kikerülni a már megszerzett immunitást.
Ennek ellenére fontos a vakcinázás, hiszen a nyájimmunitás nem egy kétpólusos dolog – minél több emberben alakul ki az immunitás a koronavírussal szemben, annál nehezebben terjed a kórokozó akkor is, ha a nyájimmunitás teljesen nem fejlődik ki.
