Az emberiség válaszút előtt áll, amikor az aszály kezeléséről van szó – áll az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményének (UNCCD) új jelentésében. A „Drought In Numbers, 2022” teljes globális elkötelezettségre szólít fel az aszályra való felkészültség és ellenálló képesség mellett. A jelentés szerint ennek minden globális régióban elsődleges prioritásnak kell lennie – írja az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény.
A jelentés, ami gyakorlatilag az aszállyal kapcsolatos jelenlegi legjobb információk és adatok összeállítása, segíti az UNCCD 196 tagállama közötti döntéseket. „A kiadványban publikált adatok ugyanabba az irányba mutatnak: az aszályok időtartamának és a hatások súlyosságának felfelé ível a pályája, ami nemcsak az emberi társadalmakat érinti, hanem az ökológiai rendszereket is” – mondja Ibrahim Thiaw, az UNCCD ügyvezető titkára.
A jelentés fontosabb megállapításai:
- 2000 óta az aszályok száma és időtartama 29%-kal nőtt.
- 1970 és 2019 között az időjárási, éghajlati és vízi katasztrófák az összes katasztrófa 50%-át és a katasztrófákkal összefüggő halálesetek 45%-át okozták, főleg a fejlődő országokban.
- Az aszályok a természeti katasztrófák 15%-át teszik ki, de 1970 és 2019 között a legtöbb emberi áldozattal jártak, hozzávetőleg 650 000 ember halt meg miattuk.
- 1998 és 2017 között az aszályok körülbelül 124 milliárd dolláros globális gazdasági veszteséget okoztak.
- 2022-ben több mint 2,3 milliárd ember szembesül víz okozta problémákkal.
- Csaknem 160 millió gyermek van kitéve súlyos és hosszan tartó szárazságnak
Ha minden így megy tovább, akkor 2030-ra a 700 millió embert fog fenyegetni az a veszély, hogy a szárazság miatt el kell hagynia otthonát. Becslések szerint 2040-re minden negyedik gyermek olyan területen él majd, amit rendkívüli vízhiány sújt. 2050-re a szárazság a világ lakosságának több mint háromnegyedét érintheti, és a becslések szerint évente legalább egy hónapig 4,8-5,7 milliárd ember él majd vízhiányos területeken, szemben a mai 3,6 milliárddal. És
„Az egyik legjobb, legátfogóbb megoldás a talaj-helyreállítás, amely a leromlott vízciklusok és a talaj termékenységi csökkenésének számos mögöttes tényezőjét kezeli. Újjá kell építeni a tájakat, lehetőség szerint utánozva a természetet, és működőképes ökológiai rendszereket kell létrehoznunk” – mondta Thiaw. A helyreállításon túl paradigmaváltásra van szükség a „reaktív” és „válságalapú” megközelítésekről a „proaktív” és „kockázatalapú” aszálykezelési megközelítésekre.
