Az utolsó magyar király, IV. Károly felesége, Zita 1892-ben látta meg a napvilágot I. Róbert pármai herceg és Mária Antónia portugál infánsnő leányaként. Az olasz egység (1859) megvalósulásával hatalmát vesztő uralkodónak két házasságából összesen huszonnégy gyermeke született, a sorban Zita volt a tizenhetedik. Szigorúan vallásos, ugyanakkor színvonalas oktatásban részesült: már egészen fiatalon elsajátította az olasz, francia, német, angol és portugál nyelvet – írja a Rubicon.hu.
Károllyal Csehországban ismerkedett meg, a fiatalok egymásba szerettek, 1911 nyarán összeházasodtak. Ez mindkét dinasztia számára szerencsés fejlemény volt: miután Ferenc Ferdinánd morganatikus – rangon aluli – házasságot kötött, a Habsburg-ház törvényei szerint gyermekeit nem illette meg az öröklés joga, így Ferenc József az ifjú (ekkor 23 éves) Károlytól várta, hogy nagybátyja után trónörököst nemzzen a Monarchia számára.
Ez már az esküvő után – Ottó személyében – valóra is vált, majd 1922 nyaráig további négy fiú- és három leánygyermeknek adott életet.
Aktívan politizált
Ferenc József halála után, 1916. december 30-án, IV. Károly fényes pompával megtartott budapesti koronázása során – a Szent Korona vállára helyezésével – Zitát is királynévá avatták.
A fiatalasszony intelligenciája és határozottsága révén – karitatív tevékenysége mellett – a birodalom kormányzásában is aktív szerepet vállalt: gyakran megjelent a koronatanácsban, tárgyalt a miniszterekkel, és IV. Károly különbéke-kísérleteit is erőteljesen pártolta.
A királyné IV. Károly rövid országlása alatt számos gesztussal próbált rokonszenvet ébreszteni magyar alattvalóiban – például koronázási esküjét magyarul mondta el, és gyermekeit a nyelvünkön is megtanította imádkozni –, mi több, 1918 őszén a család néhány hétre Gödöllőre érkezett, ám a Monarchia összeomlása miatt a látogatás idő előtt véget ért.
IV. Károly az 1908. november 11-én és 13-án kiadott nyilatkozata értelmében határozatlan időre visszavonult az osztrák császári és magyar királyi jogok gyakorlásától. Zita hevesen ellenezte, hogy férje lemondjon trónjairól. 1919 márciusában angol antant csapatok Svájcba kísérték az uralkodócsaládot, a királyné az alpesi országban is aktív szerepet vállalt férje politikájában: IV. Károly második visszatérési kísérlete idején például Zita szintén Magyarországra utazott, így a vesztes budaörsi csata után ő is a kormányzóhoz hű csapatok fogságába került.
Magas kort élt meg
A Magyarországon november 6-án detronizált IV. Károly és családja lakóhelyét az antant hatalmak az Atlanti-óceánon található Madeira szigetén jelölték ki, ahol az exkirály 1922. április 1-jén spanyolnáthában életét vesztette. A családfő halála után Zitát és gyermekeit nyomor fenyegette, XIII. Alfonz spanyol király (ur. 1886-1931) azonban hamarosan udvarába hívta, és gyámsága alá vette a szerencsétlen sorsú famíliát. Az özvegy királyné nyolcadik gyermekét, Erzsébetet így már Madridban hozta a világra.
A család 1929-ben Belgiumba költözött, ahol az özvegy közelebbi érintkezésbe léphetett rokonaival és a nagyhatalmak befolyásos politikusaival, akiket igyekezett meggyőzni a Habsburg-Lotharingiai-ház restaurációjának hasznosságáról. A második világháború elől Amerikába utazott, a királyné Kanadában telepedett le, miközben fiai folytatták előmozdítani a família ügyét.
Zita a világháború befejezése után az Egyesült Államokba tette át székhelyét, majd 1952-ben Luxemburgban telepedett le, hogy ápolhassa idős édesanyját, majd 1959-ben a svájci Chur püspökének meghívására a zizersi ferences rendi kolostorba költözött, és egészen haláláig ott élt. Az idős királyné a háború utáni Európában elsősorban férje, a „békecsászár” szentté avatásáért kampányolt, illetőleg igyekezett gondoskodni népes családjáról. Tekintve, hogy Károly haláláig megtagadta a lemondást a császári trónról, Zitának még hosszú évtizedeken keresztül távol kellett maradnia Ausztriától, 1982-ben azonban a bécsi kormány enyhítette ezt a tilalmat.
Az özvegy egészségi állapota 90. életévének betöltése után rendült meg: mindkét szemén szürkehályog keletkezett, 1988 nyarán pedig, miután látogatást tett leányánál, tüdőgyulladást kapott, aminek következtében 1989. március 14-én, 96 esztendősen elhunyt.
