A tartósabbá váló tavaszi melegben aktiválódtak az áttelelő szúnyogok, a csapadékos időjárás pedig országszerte biztosította az új nemzedék kifejlődését, vagyis kezdetét vette a „szúnyogszezon”. Ez az, amit soha nem várunk, de mindig eljön, a vérszívókkal együtt kell élnünk akár tetszik, akár nem. Csakhogy, míg korábban pusztán a kellemetlen csípések minimalizálása volt a tét, az elmúlt években egyre nagyobb mértékben fenyegetik az egészségünket az újonnan betelepült fajok. Pontosabban azok a mindeddig trópusinak tekintett betegségek, amelyek terjesztésére képesek.
A kutatók és a különböző védelmi szervek munkatársai nem nézhetnek be minden kertbe, pocsolyába, fűszál vagy levél alá, ezért a lakosság segítségét kérik a potenciális veszélyt hordozó rovarok felkutatásában. Elsősorban a tigrisszúnyogról van szó, de a koreai szúnyog és a japán bozótszúnyog is komoly problémák forrása lehet.
Hogy pontosan milyen veszélyt hordoznak ezek a rovarok, miért pont ők terjesztenek egzotikus betegségeket, illetve hogyan tudunk laikusként is jelentős segítséget nyújtani, arról Dr. Kurucz Kornélia biológust, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának munkatársát kérdeztük.
A vektor itt van, a kórokozó bármikor jöhet
A szúnyogok több tízmillió éve élnek a Földön, jelentős úgynevezett vektorszervezetek, azaz vírusokat, baktériumokat, különféle parazitákat képesek „átvinni” egyik gazdaszervezetről a másikra. Nem egyszerű szállításról van szó. A szúnyog felszívja a fertőzött vért, majd a kórokozó hosszú, úgynevezett fertőzési láncon megy keresztül, amíg a gyomrából a nyálmirigyeibe jut, hogy egy újabb szúrásnál a nyállal együtt juttassa a következő áldozatba.
Ehhez nagyon hosszú együttélés szükséges, közös evolúció, ezért bizonyos kórokozók csak adott szúnyogfajjal/fajokkal terjednek
– magyarázza a 24.hu-nak Kurucz Kornélia.
Ahhoz tehát, hogy lokális járvány alakuljon ki, a kórokozó és a megfelelő szúnyog egyidejű jelenlétére van szükség. Ebből a szempontból az utóbbi években következett be aggasztó fordulat, a már említett három behurcolt faj megjelenésével. Ha ugyanis az eddig tőlünk távoli, egzotikusnak, trópusinak nevezett betegségek vektora immár környezetünk része, akkor elméletben egy-egy beteg ember beutazásával akár lokális járvány is kitörhet – itt olvashat arról, milyen fertőzéseket terjeszthetnek.
Több a szúnyog, mint a kutató
Az inváziós szúnyogok a globális személy- és áruforgalommal érkeztek és érkeznek most is, folyamatosan Európába, megállítani vagy kiirtani őket már nem lehet. Alkalmazkodtak az új körülményekhez, amiben a klímaváltozással járó enyhébb telek is előnyükre válnak, és már maguktól is terjednek délről észak felé. Elterjedésük ide, az észlelések térképen ábrázolva pedig ide kattintva láthatók.
Egyelőre egyetlen dolgot tehetünk: megfigyeljük a szúnyogokat, hogy lehetőleg naprakész adatokkal rendelkezzünk az inváziós fajok terjedéséről, jelentősebb populációiról, tenyészhelyeikről, esetleges fertőzöttségükről stb.
– mondja a biológus. Hozzáteszi: a járványügyi szervek megfelelő minőségi adatok birtokában azonnal és célzottan tudnak közbelépni, ha netán erre szükség lenne.
Csakhogy egy kevésbé elmés, ámde találó kifejezéssel élve sokkal több a szúnyog, mint a kutató, a maroknyi szakember napi 24 órában sem lenne képes országos adatgyűjtésre. Ezért kérik a lakosság segítségét a tigrisszúnyog, a koreai szúnyog és a japán bozótszúnyog felkutatására indított hajszában most, hogy a rovarok már aktívak, könnyen összefuthatunk velük bárhol és bármikor. A módszer neve citizen science, és bárki a „kutatócsoport” tagja lehet a magyar nyelven is elérhető Mosquito Alert applikáció használatával.
Négy kézen megy át minden fotó
Az Európai Járványmegelőzési Központ az uniós országokat lefedő, egységes hálózatban fogja össze az inváziós szúnyogok monitorozását, amihez hazánk is csatlakozott, és ebbe a rendszerbe épült be az ELKH Ökológiai Kutatóközpont hasonló célt szolgáló Szúnyogmonitor programja.
Visszatérve az applikációhoz, ha valaki idegenhonos szúnyogot talál – vagy annak véli a körülötte döngicsélő, netán már lecsapott rovart –, akkor le kell fotóznia és el kell küldenie az appon keresztül. A rendszer teljesen anonim, a felhasználó egy kódszámmal jelenik meg a kutatók előtt, és még az észlelés helye is egy nagyjából két kilométer sugarú körként jelenik meg. Kifejlett szúnyogot, lárvát, még a csípését is lehet fotózni és küldeni, bármi nagy segítség.
Az eredményről a beküldőt is értesítik, megosztják vele azt is, inváziós szúnyogot sikerült-e találnia, vagy nem. A kórokozók vizsgálatát egyrészt a szakemberek által befogott egyedeken végzik, másrészt időről időre kampányt indítanak, ahol a Mosquito Alert felhasználóit kérik arra, küldjék be egy megadott laboratóriumba az általuk fogott példányt.
Mellettünk, velünk élnek
És hogy mindez miért éppen most aktuális? Mert az időjárási feltételek most adottak a szúnyogok tömeges megjelenésére. Alig két hete még semmi mozgolódás nem volt, a bőséges csapadéknak köszönhetően viszont már javában fejlődnek a lárvák, rövidesen nagy tömegben jelennek meg a csípőszúnyogok.
Az inváziós fajok tojásban vészelik át a telet, és sokkal strapabíróbbak hazai „rokonaiknál”: nagyobb arányban élik túl a hideg évszakot, és hamarabb fejlődnek ki új generációik. A nyarat is jobban viselik. Kurucz Kornélia megjegyzi, hogy hosszabb hőségperiódusok során kánikula idején a hazai fajok aktivitása sokkal inkább csökken, mint az idegenhonosaké: „az utóbbi években ha kánikulában sikerül szúnyogot fognunk, azok mind idegenhonos fajokhoz tartoznak”.
Végezetül még egy igen rossz hír. A három ázsiai jövevény erősen kötődik az emberhez, a tojásokat a kertekben, parkokban összegyűlő kis víztestekbe rakják, és a kifejlett egyedek sem távolodnak néhány száz méternél messzebb a házaktól. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha megszüntetjük a potenciális bölcsőket – kint „felejtett” vödrök, tálak, cserepek, autógumi stb., vagyis bármi, amiben a csapadékvíz összegyűlhet –, a szúnyogok terjedését is jelentősen gátolhatjuk.
