Minden szempontból elkezdődött az idei tavasz, robbanásszerű növekedésnek indultak a növények, az akár 20 fok feletti maximumok és a ragyogó napsütés mellett mindannyian magunk mögött hagytuk a telet. Nehéz ilyenkor arra gondolni, hogy alig egy hete még -10 fok alatti hajnali fagyok jártak, a mostani meleg pedig teljesen abnormális március végén, bő öt fokkal van az átlag felett.
Ismét szélsőséges hullámvasúton közlekedik az időjárás, és bármilyen kellemes most az idő, egyben biztosak lehetünk: lesznek még fagyok júniusig. A klímaváltozással ugyan enyhébbek a telek, de minden kiszámíthatatlanabbá válik, maradnak a késő tavaszi fagyok is – példa erre a tavalyi év is, itt írtunk róla bővebben.
Dr. Kröel-Dulay György ökológussal, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
Kell a hideghatás
A hazai klímán a növények közismert módon inaktív állapotba kerülnek télire, egyetlen céljuk minél kevesebb kár elszenvedésével átvészelni a fagyos évszakot. Ősszel a látványos lombhullatással párhuzamosan a szervezetükben is fontos változások indulnak, többek között sokuk bizonyos fagyálló kémiai vegyületeket termel. A tavaszi melegben aztán ezek a folyamatok leállnak, a „télálló anyagok” lebomlanak, elindulnak az új hajtások.
Kisebb-nagyobb átmeneti kilengéseket az időjárásban a növények jól tolerálnak, hozzászoktak, a mérsékelt övi növények kitűnően alkalmazkodtak is a hideg és meleg periódus markáns váltakozásához. És ez az, ami a klímaváltozással felborulhat.
A mérsékelt övi klímához alkalmazkodott fajok számára ugyanis a tavaszi rügyfakadáshoz szükség van az úgynevezett hideghatásra
– mondja a 24.hu-nak Kröel-Dulay György.
A tudósok még nem látják át e folyamat minden részletét, de a lényeg: adott növény csak akkor kezd hajtani a meleg hatására, ha előtte megfelelő ideig ki volt téve a szükséges alacsony hőmérsékletnek. Zseniális „trükk” ez arra, hogy mondjuk egy januári melegebb periódus ne téveszthesse meg a növényt.
Összezavarodnak
Vegyük példának az aranyesőt, biztosan sok vázában virítanak most is a sárga virágai. Ha ilyenkor bevisszük a meleg lakásba, azonnal hajtani kezd, míg ha januárban tesszük ugyanezt, a mechanizmus nem indul be, mert a növény még nem kapta meg a megfelelő mennyiségű hideghatást. Egyes növények a nappalok hosszának növekedését is érzékelik a túl korai ébredés elkerülése érdekében: ha mondjuk egy bükkfát szubtrópusi környezetbe viszünk, március előtt ott sem kezd el hajtani, pedig a hőmérséklet már lehetővé tenné – ezt nevezzük fotoperiodizmusnak.
A Tibeti-fennsík növényei jelentős hideghatásnak vannak kitéve telente, ugyanakkor az utóbbi évtizedekben rohamosan melegszik a terület klímája. Itt figyelték meg, hogy a felmelegedéssel egyre enyhébb teleket követően először korábban zöldült a táj, majd a folyamat megfordult, és a tavaszi zöldülés egyre későbbre tolódott, hiába melegedett tovább a klíma. A gyanú szerint a téli átlaghőmérséklet emelkedésével egy idő után egyszerűen már nem halmozódott fel olyan hideghatás, ami lehetővé tette volna, hogy a növényzet reagáljon a melegedő tavaszokra.
Egy friss tanulmány szerint Európában nagyjából 4 Celsius-fokos melegedésig az enyhébb telek a növényzet korábbi aktivizálódását eredményezik, míg az ennél is melegebbek már későbbit. A hideghatás elmaradása természetesen nem akadályozza meg a végtelenségig, hogy a növények kihajtsanak, az ökológus megfogalmazásában „van az a meleg, amikor a növekedés mindenképp beindul”. Fontos megemlíteni, hogy a hideghatás szerepét, illetve ennek változását a globális felmelegedés hatására, még nem látjuk kristálytisztán. De ez is egy olyan dolog a klímaváltozásban, amikor nem feltétlenül lineárisak a válaszok, azaz nem olyan egyszerű a dolog, hogy ha melegebb van, akkor automatikusan hamarabb indul a növényzet.
Amelyik kibírja, az is sérül
A klímaváltozás másik fontos következménye hazánkban is a hektikus időjárás, kezdjük a késő tavaszi fagyokkal. Enyhe mínuszokat a fajok többsége elvisel. Ezek ugyan soha nem jöhetnek „jókor”, de minél később érkeznek, annál nagyobb kárt okoznak: a fejlettebb növényegyedeknek energiaigényesebb az újrakezdés. Ráadásul minél korábbi a kikelet, annál pusztítóbb lehet egy késő tavaszi fagy.
Az általános mintázat alapján a növények érzékenysége attól függ, milyen éghajlatról származnak, az őshonos fajok jobban „bírják”, mint a melegebb tájakról származó növények. De persze az extrém tavaszi fagyokat az előbbi csoport is csúnyán megsínyli.
Néhány éve az Alpokban kemény tavaszi fagy sújtotta a bükkállományt, a fák túlélték, de hajtásaik lefagytak. A regenerálódás olyan energiát igényelt, hogy az évgyűrűk későbbi vizsgálatából kiderült: növekedésük 90 százalékkal esett vissza abban az évben. Hasonlót figyeltek meg ugyancsak őshonos pázsitfüveknél, amikor egy pár órás késő tavaszi fagy 20 százalékkal csökkentette a gyep éves produkcióját.
– emeli ki Kröel-Dulay György.
Ám hiába hajtanak ki a növények a fagyok után, ezeken a hajtásokon virágokat és így termést már nem, vagy csak sokkal kisebb mennyiségben hoznak abban az évben. Márpedig a gyűmölcsfákat ezért tartjuk. Az egyik leginkább fagyérzékeny gyümölcsünk a sárgabarack, erős túlzással ugyan, de lassan az lesz rendhagyó év, ha megmarad a termés – pedig a még a miénknél is keményebb teleket produkáló Közép-Ázsiából származik. Bírja ugyan a mínuszokat, ám csak akkor, amikor azoknak megvan az ideje: őshazájában ha egyszer megérkezett a tavasz, utána már nincs visszaút, az idő gyorsan nyárba fordul, nem pedig vissza-visszalépeget.
Egyre durvább az aszály
Végezetül a szárazság, amit jelenleg is egyre komolyabban érzékelünk, az elmúlt 90 napban például az ilyenkor várható csapadéknak csak az ötöde hullott az ország nagy részén. A legjobban most az őszi gabonának fáj az aszály, és ahogy a felmelegedéssel megnő a párolgás, csapadékutánpótlás híján pedig 5-10 centiméteres gyökérzete hamar víz nélkül marad. A szakember szerint ugyanakkor a természetes növényzet számára egyelőre még nincs nagy tragédia.
Az őszi esők „maradéka” a gyepek, erdők számára most még elég, ám plusz 20 fokon már erőteljes a talaj vízvesztesége, és maguk a növények is sok vizet szívnak fel. Nincs még baj, de kell a csapadék, minden a folytatáson múlik.
Hosszabb távon még nehezebb jósolni. Az előrejelzések szerint Észak- és Nyugat-Európa klímája csapadékosabbá válik, míg a kontinens déli része szárazodik. Magyarország a két régió határán van, ezért az előrejelzésekben sok a bizonytalanság. A klímamodellek alapján legnagyobb eséllyel az várható, hogy miközben a csapadék éves mennyisége nem változik jelentősen, nagyobb része a téli félévben fog lehullani, a nyarak pedig szárazodhatnak.
