A történelem leghírhedtebb kalóza egyértelműen Edward Teach volt, aki az Atlanti-óceán brit felségvizein kalózkodott 1716–1718 között, a „kalózkodás aranykorának” vége felé. Más kalózoknál jóval kevesebb embert ölt meg, csupán egyetlen nagyobb hajóra tette rá a kezét, és nem is zsákmányolt annyit, hogy különösebben gazdagnak lehetne mondani – ám mikor meghalt, már szinte minden háztartásban emlegették a nevét. De miképp lehetett egy látszólag átlagos kalóz a történelem leghírhedtebb tengeri martalóca?
Teach valójában a becenevének köszönhette hírnevét, hiszen úgy hívták: Feketeszakáll. Abban a korban a férfidivat a borotvált arcot favorizálta, ám ő ehelyett hosszú sörénnyé növesztette fekete haját, és szakállát a mellkasa közepéig hagyta burjánozni. Csaták idején meggyújtott kanócokat tett a hajába, hogy úgy tűnjön, mintha a pokol legmélyebb bugyrából emelkedett volna elő.
Látványos halála volt azonban az, ami végleg beírta a nevét a történelmi emlékezetbe. 1718. november 22-én az amerikai Észak-Karolinában lévő Ocracoke-szigetnél szorította sarokba hajóját Robert Maynard, a brit haditengerészet hadnagya. Ádáz harc tört ki a legénységek között, és maga a kalózkapitány is párbajba keveredett. Feketeszakáll, amikor már súlyos sérülései miatt képtelen volt visszaadni a kölcsönt, állítólag többször is így kiáltott fel: „Szép volt, fiú!” Ezt követően levágták a fejét, amelyet egy hajó előárbocára tűztek, és tüntetőleg megmutatták mindenkinek Észak-Amerika keleti partjainál.
A rettegett kalóz utolsó csatáját évtizedeken át emlegették, hamar összetett mitológia nőtt alakja köré. Koponyáját egyesek szerint ezüstbe foglalva ivóedényként használták, mások szerint 14 feleséget és egy csomó elrejtett kincset őrzött. A sok szóbeszéddel szemben egy dologban biztosak lehetünk: egyetlen kalóz sem volt képes túlszárnyalni hírhedtségét.