A X. században a vikingek nemcsak többször jártak Észak-Amerikában, de több telepet is létesítettek a keleti partvidéken. Ezek idővel elenyésztek, miként ismereteik sem váltak a „földrajzi felfedezések” részévé, az új kontinens létezéséről a XV-XVI. század fordulójáig Európában senki nem tudott. Kolumbusz Kristóf 1492-es első útja ma Amerika felfedezéseként közismert, azt azonban kevesen tudják, hogy a genovai hajós haláláig abban a hitben élt, hogy eredeti céljának megfelelően nyugat felé hajózva, a Földet megkerülve sikerült Ázsiába eljutnia.
Az utókor pedig nem volt hozzá annyira kegyes, hogy érdemeit legalább utólag a térképen is elismerje, ez a megtiszteltetés a firenzei Amerigo Vespuccit érte.
1451-ben vagy 1454-ben született egy gazdag kereskedőcsaládban, humanista nevelést kapott, 25 éves korától pedig már a Medici család szolgálatában állt, személyesen ismerte Kolumbuszt. Később spanyol és portugál megbízásból térképezte fel az Újvilág karibi és déli részeit.
Egy másik földrészen járt
A Múlt-kor.hu cikke szerint Vespucci 1497 és 1504 között saját állítása szerint négy, bizonyíthatóan két utazást tett az Újvilágban. Ezt követően többé nem szállt tengerre, a hajózásban és a kereskedelemben jártas férfiúként felvételt nyert a Nyugat-indiai Kereskedőházba, 1508-ban Kasztília főrévkalauzának nevezték ki.
A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a spanyol flotta kormányosait kellett megtanítania a navigáció és a kozmográfia rejtelmeire, továbbá felügyelte a kapitányok által szolgáltatott adatok összegyűjtését, a térképek készítését.
Vespucci hírneve két levelén alapul, amelyek több nyelven és számos országban megjelentek, de kéziratban nem maradtak fenn. A levelek hitelessége és Vespucci utazásainak száma körül heves vita bontakozott ki, az azonban bizonyos, hogy az európai közvélemény ezekből tudta meg az új kontinens létezését, és a felfedezést Vespucci nevéhez kapcsolta. Rádöbbent ugyanis, hogy az az elfogadott földrajzi hagyomány, amely szerint Kolumbusz Ázsiába hajózott, nem egyeztethető össze a tényekkel, és
America
A német humanista Martin Waldseemüller, aki nagyon szeretett neveket kitalálni, 1507-ben kiadott egy világtérképet, amely már külön ábrázolta az Újvilágot. Annak déli részére az America szót nyomtatta, a névadást Vespucci latinizált keresztneve ihlette, méghozzá nőnemű alakban, lévén a többi akkor ismert kontinens neve (Europa, Asia, Africa) szintén nőnemű.
Waldseemüller rövid időn belül megváltoztatta véleményét, de ekkor már késő volt: a sok ezer példányban kinyomtatott térkép révén első elnevezése terjedt el. A spanyolok és az olaszok egy ideig még az Indiák elnevezést használták, de végül náluk is az Amerika nyert polgárjogot.
