Sobri Jóska az egyik leghíresebb magyar betyár annak ellenére, hogy „pályafutása” csupán néhány évig tartott. Pap Józsefként született 1810-ben Sobor településen – jóképű legény volt, ezt még a körözési parancsok is kiemelték. Kanász édesapja jó erkölcsre nevelte, ő azonban 18 évesen virtusból részt vett egy disznólopásban, amiért két évnyi várfogságra ítélték – írja a Rubicon.hu.
Nem tudni, hogy letöltötte-e a büntetését, vagy ahogy a szóbeszéd járta, a porkoláb felesége segített neki a szökésben. A lényeg, hogy ezt követően számos rablást követett el cimborájával, Fényes Istókkal együtt Győr, Vas és Veszprém vármegye területén. Főleg gazdag számadó juhászokat, birtokosokat és egyházi személyeket szabadítottak meg vagyonuktól, mígnem 1835-ben Istók a pandúrok kezére került.
Sobri Jóska egy darabig a Bakonyban bujdosott, majd félelmetes hírű csapatot szervezett a környék betyárjaiból. Legnagyobb akciójukat, sőt a reformkor leghírhedtebb rablótámadását 1836. december 8-án vitte véghez a banda: Sobriék 6800 forintot, 16 fegyvert, 4 aranyórát és „asszonyi drágaságokat” zsákmányoltak Hunkár Antal szolgagyőri kastélyában. A katonaviselt, tekintélyes táblabírót a betyárok cselédségével együtt a pincébe zárták, amíg „kitakarítottak” az épületet.
Ez a vakmerőség végül a vesztüket okozta. A befolyásos Hunkár egészen az uralkodóig ment panaszával, a csapat ellen hajtóvadászat indult, öt vármegye katonasága eredt a rablók nyomába. Ők két részre oszlottak Sobri a Dunántúl déli részére indult, alvezére, Milfajt Ferkó pedig a Bakonyban igyekezett meghúzódni. Ferkót 1836 karácsonyán elfogták és egy rögtönítélő bíróság végzése nyomán fel is akasztották.
Sobri Jóskát és embereit 1837. február 17-én, a Tolna és Somogy megye határán található Lápafőnél kerítették be a császáriak, a kibontakozó csatában pedig a betyárok nagy része életét vesztette. Amikor a betyárvezér rádöbbent tarthatatlan helyzetére, pisztolyával a saját szívébe lőtt.
