Az Egyesült Államok mellékhatás-bejelentő rendeszerében, a VAERS-ben felbukkanó, szívizomgyulladásos jelentéseket vizsgálták meg amerikai kutatók, és megállapították: az mRNS-vakcinák után megnő a szívizomgyulladás előfordulásának esélye, ugyanakkor ezt érdemes összevetni a vakcinák védőhatásaival – olvasható a JAMA tudományos szakfolyóiratban megjelent tanulmányban. A kockázat a második oltás után volt a legmagasabb.
A szakértők a VAERS-be 2020 decembere és 2021 augusztusa között lejelentett oltási reakciókat vizsgálták, és a szívizomgyulladást ritka, de súlyos nemkívánatos eseményként azonosították, amely az mRNS-alapú COVID-19 oltás után fordulhat elő, különösen serdülő fiúknál és fiatal férfiaknál.
A nem oltással összefüggő szívizomgyulladás eseteivel összehasonlítva a VAERS-ben lejelentett szívizomgyulladásról szóló jelentések az mRNS-alapú COVID-19 vakcinációt követően demográfiai jellemzőikben hasonlóak, de akut klinikai lefolyásukban eltérőek voltak. A 12 és 29 év közöttieknél és a 30 év felettieknél a szívizomgyulladás előfordulási gyakorisága hasonló volt az oltottaknál és az átlagos populációban, ez megmagyarázhatja, hogy miért került be viszonylag későn, a tömeges vakcináció alatt a ritka mellékhatások közé. Ezen kívül a nemi eloszlás is hasonló, az átlagos populációban és az mRNS-vakcina után is a férfiaknál fordul elő gyakrabban a betegség.
A szívizomgyulladás tünetei azonban rövidebb ideig jelentkeztek a COVID-19 vakcinával összefüggő szívizomgyulladásos eseteknél, mint a vírusos betegség után diagnosztizált betegségnél. Az oltást követően jelentett szívizomgyulladásos eseteket jellemzően a vakcinációt követő néhány napon belül diagnosztizálták, míg a tipikus vírusos szívizomgyulladás esetei gyakran enyhe lefolyásúak, és a tünetek néha hetekig-hónapokig jelentkeznek, a betegséget pedig gyakran későn, vagy nem is diagnosztizálják.
A szívizomgyulladás főbb tünetei az oltást követően gyorsabban megszűntek, mint a tipikus vírusos esetekben. Annak ellenére, hogy az oltás után szinte minden szívizomgyulladásos beteget kórházba szállítottak és klinikai megfigyelés alatt tartottak, jellemzően tüneti gyógyulást tapasztaltak, és csak fájdalomcsillapítást kaptak. Ezzel szemben a myocarditis tipikus vírusos eseteinek klinikai lefolyása változó lehet. A serdülőknél előforduló tipikus vírusos szívizomgyulladásos esetek akár 6 százaléka is szívátültetést igényelhet, vagy akár halálos kimenetelű is lehet.
A kutatók megjegyzik, hogy a kutatásnak voltak korlátai, a legfontosabb ezek közül a VAERS rendszer megbízhatatlansága: alul- és felülreprezentáció is jelentkezhet, hiszen a VAERS-be akár olyan szívizomgyulladásos esetek is kerülhetnek, amelyek a vakcináció után, és nem miatta jelentkeztek, illetve lehetnek olyan esetek is, amelyeket nem jelentenek.
