Magyarország kontinentális klímáján „vérszívóktól” mentes a téli időszak, a szúnyogok, kullancsok ilyenkor visszahúzódnak, többé-kevésbé védett helyen egyfajta nyugalmi állapotban várják a tavaszt. Ökölszabályként e kijelentés helytálló, ám a gyakorlatban jóval árnyaltabb a kép. Kutyások, elhivatott természetjárók a megmondhatói, hogy a kullancs elleni védelmet télen sem szabad teljesen elhanyagolni, enyhébb napon a vérszívók igencsak aktívan támadnak.
Kullancsfronton pedig további rossz hír, hogy december elején immár az idegenhonos Hyalomma nem egy újabb fajának példányát azonosították hazánkban. A magyar név híján csak Hyalomma kullancsokként említhető ízeltlábúak megjelenése komoly figyelmet érdemel:
– ebben a cikkünkben mutattuk be őket részletesen. A Hyalomma-fajok hazai helyzetéről és a „téli kullancsszezonról” Dr. Földvári Gábort, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Evolúciótudományi Intézetének főmunkatársát, a Kullancsfigyelő projekt vezetőjét kérdeztük.
A szemünk láttára terjedő kullancsok
A Kullancsfigyelő egy úgynevezett citizen science program, amelyben a kutatók a lakosság segítségét kérik a Hyalomma-fajok felkutatásában. A pár hónap alatt beérkezett mintegy 100 észlelésből kettő bizonyult Hyalommának, ami a laikus számára bizonyára nem túl izgalmas, ám a tudósok számára sokrétű és értékes információ.
A két „találat” a krími-kongói vérzéses láz terjesztése szempontjából a két legveszélyesebb fajt rejti: Vas megyében egy Hyalomma marginatumot, Bács-Kiskun megyében pedig egy Hyalomma rufipest azonosítottak. Előbbi egy kutyán, utóbbi egy szarvasmarhán élősködött. Az első példányt már alaposan megvizsgálták, az nem volt fertőzött a krími-kongói vérzéses láz vírusával, a második, november végén előkerült kullancs vizsgálata jelenleg is folyik a pécsi Nemzeti Virológiai Laboratóriummal együttműködésben. Ami jelenleg fontos, az a tendencia.
Ha két, egymástól ilyen távoli helyen két különböző faj is teljesen véletlenszerűen előkerült, biztosak lehetünk benne, hogy országszerte sokkal több egyed van jelen
– mondja a 24.hu-nak Földvári Gábor.
Jó hír viszont a nagy földrajzi távolság, vagyis az, hogy az észlelések nem egy szűk körzetben történtek. Ez ugyanis arra utal, hogy a Hyalommáknak még nincs hazánkban helyi, stabil populációja. De hogyan kerülnek ide a Mediterráneumban, Afrikában és Dél-Ázsiában honos vérszívók?
Madarakon utaznak
A Hyalommák a kikelésük után egy kisemlősre vagy madárra akaszkodva táplálkoznak, gazdaállatukon alakulnak lárvából nimfává. A nimfa aztán lepottyan, és átalakul harmadik, egyben utolsó fejlettségi állapotába, amit adultnak nevezünk. A „felnőtt” kullancs már nagyobb áldozatokra vadászik, ilyenkor válik célponttá a kutya, az ember, a szarvasmarha, illetve persze a vadon élő nagyobb testű állatok. Az újabb gazdán táplálkoznak, párosodnak, a nőstény lepottyanva lerakja a petéit, és a kör kezdődik elölről olyan helyeken, ahol ezek a kullancsok őshonosak.
A fiatal kullancsok (lárvák és nimfák) vonuló madarak – elsősorban énekesmadarak – testén tehetnek meg nagyobb távolságokat, így juthatott el hazánkba is a két azonosított példány, és ez magyarázza random felbukkanásukat is. Ezidáig a történetben nincs semmi különös, hiszen a madarak évezredek óta róják útjukat, nyilván sok Hyalomma-lárvát szállítva, amelyek hazánkban hagyták el gazdaszervezetüket. A problémát a klímaváltozás jelenti, és még csak nem is feltétlenül az enyhébb telek.
A kullancsok – a vérszívás néhány napos vagy hetes idejét leszámítva – életük nagy részét a környezetben töltik. Fejlődésükhöz, átalakulásukhoz optimális feltételekre, elsősorban megfelelő hőmérsékletre van szükségük. Életciklusukból adódóan az utolsó „nagy lépést,” a felnőtté alakulást nyár végén, ősz elején teszik meg, ám a kontinentális klíma ehhez túl hideg.
Normál esetben nem tudnak átalakulni, elpusztulnak. Az éghajlatváltozással azonban kinyúlt a nyár, enyhébb az ősz, az első fagyok is később jelentkeznek, a feltételek egyre kedvezőbbek számukra
– fogalmaz a szakember. Hozzáteszi: az idei év fontos mérföldkő lesz. Ha tavasszal folytatódnak az észlelések, azaz kifejlett egyedeket találunk, az azt jelenti, hogy át tudnak telelni, vagyis ezek a fajok jó eséllyel megvetik a lábukat Magyarországon.
A vírus már itt van
És miért baj, ha két új kullancsfaj csatlakozik a magyar élővilághoz? Azon vírusok és baktériumok miatt, amelyeknek terjesztői, úgynevezett vektorai, és itt elsősorban a krími-kongói vérzéses lázról (KKVL) van szó. Súlyos betegség, egyes gócpontokon akár 30 százalékos halálozással jár, itt olvashat többet az újonnan megjelenő betegségek és a kullancsok kapcsolatáról.
Ettől azonban ma még fölösleges tartani, bármilyen, kullancs okozta járvány kialakulásához ugyanis először a terjesztésre alkalmas faj vagy fajok elterjedése és stabil populációk megléte szükséges. A Hyalommák ettől még nagyon messze vannak Magyarországon. Másodszor pedig kell hozzá a kórokozó is, amely nagy arányban képes megjelenni a vérszívókban.
Szerencsés tény, hogy a madarak nem hordozzák a KKVL vírusát, a rossz hír szerint azonban a vérszívók átadhatják a vírust a következő nemzedéknek. Magyarán: a madarakkal érkező nimfák lehetnek eleve fertőzöttek, de ennek így kisebb az esélye, mintha a madaraktól is felvehetnék a kórokozót.
Korábbi kutatások magyarországi rágcsálókban és mezei nyulakban már több esetben kimutatták a KKVL ellenanyagát, ami a vírus hazai jelenlétét, helyi cirkulálását bizonyítja. Ráadásul a Nemzeti Népegészségügyi Központ idén megjelent közleménye alapján tünetmentes véradókban is megtalálható volt néhány esetben a KKVL ellen termelt ellenanyag. Ehhez most – úgy tűnik – a Hyalommák formájában megérkezik a vektor is, amely közvetítheti a vírust a vadon élő állatok, a háziállatok és az ember között. Utóbbi azért is probléma, mert a vírus testnedvekkel, többek között vérrel is terjed – cseppfertőzéssel viszont nem.
A legfontosabb feladat most a dokumentáció, a kullancsok elterjedésének és a vírus jelenlétének monitorozása. Az úgynevezett DAMA-protokoll első három lépése zajlik most – a betűszó a dokumentáció, értékelés, monitoring, akcióterv angol kifejezéseiből áll össze, itt írtunk erről részletesen.
Téli kullancsok
A jelenre koncentrálva érdemes szót ejteni 20–30 őshonos kullancsfajunkról, amelyek az elterjedt nézet szerint télen elbújnak, illetve a kemény fagyok jelentősen megtizedelik állományaikat. Mindkettőben van igazság, de a legfontosabb gyakorlati szabály, hogy ember és állat kullancs elleni védelméről a téli hónapokban is gondoskodni kell.
Az őshonos fajok tökéletesen alkalmazkodtak a hazai klímához, ilyenkor jellemzően elbújnak az avarban, anyagcseréjük lelassul, téli álmot alszanak. Hónapokig kibírják ebben a nyugalmi állapotban. Remekül alkalmazkodtak a kontinentális télhez, hosszan tartó, hó nélküli extrém fagyos időjárás kell ahhoz, hogy megtizedelje a telelő állományt.
Amikor pedig pár napra plusz 5–6 fokra melegszik a levegő – elég, ha ennyi a napi csúcshőmérséklet – felébrednek, és zsákmány után néznek. Az embert leggyakrabban »támadó« fajra, a közönséges kullancsra ez jellemző
– fogalmaz Földvári Gábor.
Illetve kevésbé ismert, hogy például a téli kullancs (a név az angol elnevezés tükörfordítása, hivatalos magyar megnevezése nincs) még 0 és -1 Celsius-fokon is aktív, mozog. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne rájuk hatással a hideg. Sőt, a tél nagyon is komoly állományszabályozó tényező, a rossz stratégiát folytató vagy gyengébb egyedek nem élik túl a megpróbáltatásokat.
Az éghajlatváltozásnak viszont, amint hazánk klímája egyre inkább a Mediterráneumot idézi, többféle, számunkra kellemetlen, a kullancsok szemszögéből viszont nagyon is pozitív következménye van és lesz. Az enyhülés következményeként kitolódik a kullancsok aktív időszaka, és a tél is egyre gyengébb szelekciós tényező. Összességében pedig a populációk egyedszáma növekszik, és olyan új, melegkedvelő és szárazságot jobban tűrő fajok megjelenése várható, mint amilyen a Hyalommák.
Az Európában leggyakoribb közönséges kullancs is elkezdett reagálni a változó klimatikus viszonyokra: megfigyelték ennél a fajnál, hogy gyorsult az egyes fejlődési alakokba való átalakulás sebessége, azaz rövidebb idő alatt ment végbe a fejlődési ciklusuk.
