Kik is vagyunk? Mi formálja identitásunkat? Mi a helyzet akkor, ha az, amit saját identitásunkról tudni vélünk, nem egyeztethető össze azzal, amit a külvilág gondol rólunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták Milton Rokeach szociálpszichológust az 1950-es évek végén. A válaszokhoz való közelebb kerülés érdekében azonban egy eléggé sajátos kísérletet hajtott végre.
Én is őrült vagyok
A patologikus tévképzeteknek egy különleges fajtája, ha valaki valamely híres történelmi személynek képzeli magát – és ezen belül is különleges eset, ha valaki egyenesen Jézus Krisztusként azonosítja magát. Rokeach ilyen pácienseket választott ki a kísérletre, abból a megfontolásból, hogy „Megváltóból” a betegek saját meggyőződése szerint is csak egyetlen lehet, egymással való szembesítésük tehát alapjaiban mondana ellent a saját magukról kialakított képnek.
A pszichológus olvasott olyan esetekről, amikor két ilyen beteg összeeresztése után az egyikőjük határozott javulást mutatott.
Ugyanazt mondogatom, amit ez a szerencsétlen őrült. Ez azt kell jelentse, hogy én is őrült vagyok
– mondta egyikük. Rokeach biztos, ami biztos nem is kettő, hanem rögtön három „Jézust” is kiválasztott, akikkel 1959-ben, a Michigan államban található Ypsilanti állami kórházában kezdődött meg a munka.
Hajthatatlanok voltak
A két évig zajló kísérlet során a földi halandók által eredetileg Joseph, Clyde és Leon néven ismert három beteg rendszeresen közös terápiás üléseken vett részt. Ezek közül az első várható módon elég feszültre sikeredett. „Imádnod kell engem, azt mondom neked!” – kiabálta az egyikük. „Nem foglak imádni téged! Csak egy teremtmény vagy, éld a saját életed, és ébredj rá a valóságra!” – kontrázott a másik. „Egyikőjük sem Jézus Krisztus. Én vagy a Jóisten!” – vetette közbe a harmadik. A helyzet később sem javult érdemben, sőt egyszer-egyszer a tettlegességig is fajultak a szóváltások a „Megváltók” között.
Egy idő után mindhárom beteg kidolgozott valamilyen elméletet arról, hogy a másik kettő miért állít ilyen képtelenséget magáról: valójában már halottak, és gépek irányítják őket; ők is istenségek, de a hierarchiában az egy igaz Isten alatt állnak; ápoltak egy pszichiátriai osztályon, ennélfogva tehát őrültek.
Rokeach és csapata a patthelyzetet látva más eszközökkel is igyekezett befolyásolni a betegek viselkedését. Leonnal például egy csinos asszisztensnő kezdett el flörtölni, és amikor a férfi beleszeretett, az érzelmeit felhasználva igyekezett megtörni tévképzeteit – sikertelenül, Leon ugyanis rájött, hogy a nő csak színleli a vonzalmat, és még inkább magába zárkózott. A betegek hamisított leveleket is kaptak, egyikőjük a „kórház igazgatójától”, egy másik pedig „Madame Yetitől”, aki szerinte a felesége volt.
A levelekben a viselkedésük megváltoztatására igyekezték rávenni a pácienseket, akik erre hajlandóak is voltak, ám amikor identitásuk megkérdőjelezése került a terítékre, inkább megszakították a kapcsolatot.
Nem sikerült eredményt elérni
Végül a három férfit a terápiás üléseken kívül is összezárták, így naponta több órát együtt kellett tölteniük. A „Jézusok” végül így egészen összemelegedtek, és egészen jól elbeszélgettek egymással – persze egy bizonyos témát messzire elkerülve. A kísérlet egyetlen, az önkép megváltoztatására vonatkozó eredménye az lett, hogy
Rokeach munkatársai közül többen kegyetlennek és immorálisnak élték meg a kísérletet, amely szerintük szükségtelen szenvedést okozott a pácienseknek. Ez mai szemszögből nézve kétségtelenül igaz, ám azért azt nem szabad elfelejteni, hogy akkoriban sok pszichiátriai beteget meg sem próbáltak kezelni, e kísérlet minden manipulatív és kétes módszere mellett mégis emberi lényként kezelte alanyait. Maga Rokeach 1964-ben egy vaskos könyvben írta le a kísérletet és az ahhoz kapcsolódó gondolatait.
E mű 1984-es kiadásának utószavában már maga is elismerte, hogy nem volt helyes így bánnia a betegeivel. „Nem volt jogom, még a tudomány nevében sem, hogy istent játsszak, és ilyen mértékben irányítani próbáljam az életüket.” Majd hozzátette, hogy egy kétségtelen eredménye mégiscsak volt a kísérletnek. „Ugyan a három »Jézust« nem tudtak megszabadítani tévképzeteiktől, ők megszabadítottak attól a tévképzettől, hogy megváltoztathatom őket, ha teljes kontroll alatt tartom.”
