Sok kutatási terület és iparág függ attól, hogy a vegyészek és kémikusok képesek-e olyan molekulákat létrehozni, amelyek rugalmas és tartós anyagokat képezhetnek, energiát tárolhatnak akkumulátorokban, vagy gátolhatják a betegségek fejlődését és előrehaladását. Ehhez a munkához úgynevezett katalizátorokra van szükség, ezek pedig olyan anyagok, amelyek szabályozzák és felgyorsítják a kémiai reakciókat anélkül, hogy a végtermék részévé válnának. Az autókban lévő katalizátorok például ártalmatlan molekulákká tudják alakítani a kipufogógázban található mérgező anyagokat. De a testünkben is találhatók katalizátorok
Tudósok sokáig úgy gondolták, hogy a katalizátoroknak csak két fajtájuk van: a fémek és az enzimek. Az ide Nobel-díj nyertesei azonban egymástól függetlenül 2000-ben létrehoztak egy harmadik fajta katalizátort is, az úgynevezett aszimmetrikus organokatalízis, ami kicsi szerves molekulákon épül.
Benjamin List és David MacMillan munkáját egy magyar kutató, Hajós Zoltán alapozta meg, aki az elsők között kísérletezett szerves katalizátorokkal.
„A katalízis ezen koncepciója annyira egyszerű és zseniális, hogy felmerül a kérdés, miért nem gondoltunk rá előbb” – mondta Johan Åqvist, a Kémiai Nobel-bizottság elnöke.
A szerves katalizátorok stabil szénatomrendszerrel rendelkeznek, amelyekhez aktívabb kémiai csoportok kapcsolódhatnak. Ezek gyakran tartalmaznak olyan általános elemeket, mint az oxigén, nitrogén, kén vagy foszfor. Ez azt jelenti, hogy ezek a katalizátorok nem szennyezik a környezetet, és olcsón legyárthatók.
A szerves katalizátorok használatának gyors elterjedése elsősorban annak köszönhető, hogy képesek aszimmetrikus katalízist generálni. Molekulaépítésnél gyakran két olyan molekula születik, amelyek egymás tükörképei, a kutatók pedig rendszerint ezek közül csak az egyiket akarják használni, főleg gyógyszergyártás esetén. Az aszimmetrikus organokatalízis hozzásegíti a tudósokat új molekulák felépítéséhez, amiből rengeteg iparág csak nyerhet: nemcsak a gyógyszergyártás, de például a napelemes rendszerek is, amelyekhez hatékonyabb fényelnyelő molekulákat lehet létrehozni.
