Annak ellenére, hogy a következő évtizedek során akár valósággá is válhat a Mars meghódítása az emberiség számára, arról csak nagyon keveset tudunk, hogy miképp hathat egy ehhez fogható, hosszú időtartamú űrutazás az űrhajósok kognitív képességeire. A kutatócsoport elsőként mutatott ki jelentős teljesítményromlást, az űrutazás kezdeti és későbbi szakaszaiban egyaránt. Az űrutazást megelőző állapothoz képest tartósan megnőtt a legénység téri-vizuális feladatok végzése során mért reakcióideje, és a hibázások száma is, emellett mind az akaratlagos, mind az automatikus figyelemre jellemző agyi elektromos jelek jelentős csökkenést mutattak.
Az Európai Űrügynökség (ESA) által szponzorált kísérletben részt vevő öt űrhajós téri-vizuális képességeket és munkamemóriát igénybe vevő reakcióidő-feladatokat végzett, miközben az űrből telemetriával érkező agyi elektromos jeleket is regisztrálták, összesen kilenc alkalommal. Az űrhajósok az indítást megelőző hónapokban háromszor végezték el a kísérletet, megbízható viszonyítási alapot szolgáltatva ezzel az űrutazás hatásának a vizsgálatához. A Nemzetközi Űrállomáson először a féléves küldetés korai szakaszában, majd pedig közel két hónappal később történt mérés.
Az eredmények az űrállomás körülményeihez való alkalmazkodás elégtelenségét jelzik, emellett felvetik annak a kérdését, hogy a téri-vizuális feladatokban mért teljesítményromlás vajon az általános kognitív képességek romlását jelzi-e. Éppen ezért fel kell térképezni, hogy a kutatócsoport által feltárt változások veszélyeztethetik-e a jóval hosszabb űrbéli tartózkodást követelő Mars-expedíciók sikerességét.
