A Nature Communications tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint még mindig felfedezni annak a nukleáris csapadéknak a nyomait az amerikai mézekben, amely a hidegháború rakétakísérletei alatt esett – írja a Science. Az 1950-60-as években, sőt, tulajdonképpen már a második világháború alatt is az Egyesült Államok és a Szovjetunió is olyan rakétakísérleteket hajtott végre, amelyekből a cézium egy radioaktív izotópjának molekulái megmaradtak melléktermékként, és felkerültek a felső légkörbe. A szél szétterítette őket, majd csapadékkal együtt visszahullottak a földre. Ezeknek maradékát találták most meg a William & Mary Főiskola szakértői.
A radiocézium jelenlétét a 122 mintából 68-ban sikerült kimutatni, méghozzá 0,03 becquerel per kilogramm mennyiségben. Ez megközelítőleg egy kiskanálnyi mézben 870 ezer radiocézium-atomot jelent. Ez a radioaktivitási szint nem veszélyes, viszont az 1970-80-as években még esetleg az lehetett – mondják a szakértők. A határérték 1200 becquerel per kilogrammnál található.
A radiocézium vízben oldódik, ezért valószínűleg a növények „összekeverik” a káliummal, ami nélkülözhetetlen számukra, és hasonló kémiai tulajdonságai vannak. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy még évtizedekkel a kísérletek után, a robbantási helyektől több ezer kilométerre is kering a cézium a növények és állatok szervezetében.
A becslések szerint az 1970-es években a méz céziumszintje akár tízszerese is lehetett a mostaninak, ami felveti a kérdést, hogy a sugárszennyező anyag hogyan hatott a méhekre az elmúlt évtizedekben. A csernobili katasztrófa után volt veszély arra, hogy a helyi poszméhek kolóniái károsodnak, de a sugárzás akkor ezerszerese volt a most mézben mért értékeknek.
