1951-ben az Egyesült Államok kormánya együttműködési megállapodást kötött a dán kormánnyal, hogy amerikai katonai bázisok és kísérleti védelmi telepek létesülnek Grönland különböző területein. Ezeket a fokozódó hidegháború árnyékában a “kommunista támadások elleni védekezés” szellemében, leginkább a Szovjetunió felől érkező fenyegetettséggel magyarázták.
Ilyen telep volt például Camp Century, amelyet az óriási sziget tengerpartjától 200 kilométerre hoztak létre, a jégvilág kellős közepén. A 200 fős katonai személyzetet ellátó bázison a sarkvidéki építkezések módszereivel kísérleteztek, hogy ezzel a további telepek létrehozását könnyítsék meg, de ugyanitt eközben már titkos nukleáris kísérletek is zajlottak.
1967-ben azonban más bázisokkal együtt Camp Centuryt is felszámolták, ám a nukleáris reaktor magjai azóta is ott vannak, a jég alatt, elfeledve és eltemetve. Legalábbis így gondolták akkoriban, de nem számoltak azzal, hogy a jégsír nem lesz mindig ugyanolyan mély. Egy nemrég megjelent tanulmány ugyanis rávilágított, hogy mivel Grönlandon kifejezetten hevesen figyelhető meg a globális felmelegedés hatása, nem szabad megfeledkezni az egykor itt hagyott nukleáris és mérgező hulladékokról. A jelenlegi adatokat felhasználó szimuláció szerint a kérdéses grönlandi területek legkésőbb 75 év múlva teljesen felolvadnak, és eltűnik a jelenleg nagyjából 30 méteres átlagos jég- és hótakaró, amely eltakarja az ott hagyott furcsaságokat. Egyesek szerint ráadásul az olvadás folyamatosan gyorsul, ezért akár a 75 évnél jóval hamarabb is baj lehet a dologból.
A visszakeresett leltár szerint az érintett területeken több mint 200 ezer liter, részben használt gázolaj és 240 ezer liternyi használt víz található – ennek egy része radioaktív hűtővíz. Emellett olyan műanyagok és egyéb reagensek is felszabadulhatnak a terület szabaddá kerülésekor, amelyek jelentős légszennyezési krízist okozhatnának.
Az elfeledett bázisok megtisztítása egyrészt politikai szinten lesz nehéz, hiszen az egykori együttműködések már rég okafogyottá váltak, és nehézkes egyeztetések kellenek ahhoz, hogy a múlt árnyait újra megbolygassák. Emellett pedig most még pont az nehezíti a “pucolást”, ami megvédi a környezetet a veszélyes szeméttől: a mostoha időjárás és a 30 méteres hó és jég. Ennek ellenére a tanulmányt írók szerint minél előbb terveket kell gyártani a megoldásra, ugyanis a bázisok újra felbukkanása nem csak helyi szintű környezeti katasztrófákat okozhat majd.
