Tudomány bbc history

Visszaütöttek ezek a találmányok

A XIX. században élt nagy koponyákat általában zseniális mérnökként és tudósként tartjuk számon. A BBc History áprilisi számában ellenben megvizsgálja, hogy nem okoztak-e több problémát, mint amennyit megoldottak?

Az automobilok kifejlesztésének kezdetei az 1860-as évekre nyúlnak vissza, amikor Siegfried Marcus osztrák feltaláló kézi targoncát hajtott meg üzemanyaggal táplált belső égésű motorral. A XX. század fordulójára már hatalmas népszerűségre tettek szert az autók, a vidéki táj valósággal megnyílt a járművezetők előtt, az utazók megízlelhették a szabadság örömét.

Ma már egymilliárdnál is több, zömmel benzinnel vagy gázolajjal hajtott autó pöfög világszerte az utakon, melyek együttesen a szén-dioxid-kibocsátás legalább egytizedéért felelősek, más szennyező anyagokról már nem is beszélve. Mindehhez a dízelüzemű vonatok és hajók, valamint a kerozint égető sugárhajtású repülőgépek is hozzáteszik a magukét.

De nem csupán a belső égésű motor volt az egyetlen lehetőség, amellyel a viktoriánusok eljátszottak. A hőlégmotornak is nevezett Stirling-motor úgyszintén ígéretes alternatívát jelentett: a mindenféle üzemanyaggal, fával és tehéntrágyával is „etethető” motor miniatűr verziói még egy csésze teával is elketyegtek. A korabeli közlekedésmérnökök a villanymeghajtású autók és a hidrogénmotorok előnyeit is megvizsgálták.

Végül azonban a belső égésű motorokkal felszerelt autók nyújtotta kényelem és flexibilitás döntötte el a kérdést, kiszolgálásukra gombamód nőttek ki az üzemanyag-állomások a földből. Ám a fosszilis energiahordozók csökkenő készlete és a környezetvédelmi megfontolások napjainkban újra afelé fordítják a mérnököket, hogy egyéb alternatív technológiákat is számításba vegyenek.

Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Diagyűjtemény

Mindent lehúztak a vécén

Az 1851-es londoni expó, az első világkiállítás egyik legfigyelemreméltóbb találmánya volt George Jennings vízöblítéses vécéje. Az izgatott londoniak rögvest elkezdték felszerelni vele az otthonaikat, a kifolyó szennyvizet a nyitott árkokba vezetve. Így talán kevésbé voltak szagosak a mindennapjaik, de a többség számára ez a megoldás semmi jóval nem kecsegtetett: a brit fővárost hamarosan leteperte a kolera, ebből okulva Sir Joseph Bazalgette gyűjtőcsatorna-hálózat és hatalmas szennyvízátemelő-telepek kiépítésébe kezdett.

A vízöblítéses „angol vécé” iránti lelkesedés azzal járt, hogy a kevesebb vizet pazarló, a fenntarthatóbb környezetterhelés irányába mutató megoldások, így Henry Moule komposztáló toalettje (1860) nem arattak sikert. Ám a vízmentes vécék – mint például a LooWatt az emberi végterméket újrahasznosító jelenkori invenciója – ma már egyre inkább teret nyernek, egyaránt kielégítik a higiéniai igényeket és szolgáltatnak energiát, valamint alapanyagot a trágyázáshoz a fejlődő országok helyi gazdaságai számára. Így végül is megcáfolják a mondást, s bebizonyítják: igenis lehet ürülékből várat építeni.

A társadalom áttervezése

1859 novemberében a kacslábú rákok (Cirripedia) iránt szenvedélyes érdeklődést mutató Charles Darwin publikálta leghíresebb művét, A fajok eredete természetes kiválasztás útján címmel. Darwin hatalmas faként ábrázolta a földi életet, mely „szertenyúló és gyönyörű ágazatával befonja a világot”. Azóta a tudomány számos területe hozzájárult annak kimutatásához, milyen mértékben járul hozzá a természetes kiválasztás erőteljes ösztönzése a fajok átalakulásához. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű elképzelés volt ez, és dióhéjban összefoglalja a viktoriánus tudományos gondolkodás velejét.

Ám Darwin unokafivére, Francis Galton a szélsőségek felé hajszolta e nagyszerű hipotézist. Ugyan számos fontos dolgot kitalált, így az ujjlenyomat-azonosítást és az időjárási térképet, Galton azt is felvetette, hogy a legintelligensebb emberek szaporodásra serkentésével – és a legkevésbé azok eltántorításával – megfelelő irányba hajlíthatjuk a társadalmat, és jóval okosabbá tehetjük.

Elképzelését „eugenika” névre keresztelve azt már nem érhette meg, hogy az ötletet groteszk szélsőségbe fordító nácik a holokauszt idején zsidók és más etnikumok, homoszexuálisok, testi vagy mentális fogyatékosságban szenvedők millióit gyilkolták le. Még a XX. század második felében is bőven akadtak hívei az eugenikának, egyebek mellett az Egyesült Államokban a „nemkívánatos személyeken” alkalmazott kényszersterilizációk végrehajtói, illetve a brit gyarmatokon az őslakosok születésszabályozásának lelkes támogatói körében.

A teljes cikk – benne az állat- és növényfajok átgondolatlan áttelepítése okozta károkkal – a BBC History magazin áprilisi számában található.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.