34 millió ember kapta meg legalább az első adagot az AstraZeneca és az Oxfordi Egyetem által közösen kifejlesztett oltóanyagból, és eddig 222 alacsony vérlemezkeszámmal járó vérrögösödést jelentettek le a vakcina potenciális mellékhatásaként. Nem mindegyik bizonyítottan köthető össze a vakcinával, de az Európai Gyógyszerügynökség vizsgálatai során úgy találta: nem lehet kizárni a kapcsolatot. Most két újabb kutatás foglalkozott a témával – a Science magazin mindkettőt szemlézte.
Ahogy a kapcsolat egyre egyértelműbbé válik, a még mindig nagyon ritka mellékhatásként jelentkező vérrögképződés mechanizmusát kutatják a szakértők, felhívva a figyelmet arra, hogy a Vaxzevria még mindig egy nagyon jó oltóanyag, és az előnyei jócskán túlmutatnak ezen az elenyésző számú súlyos mellékhatáson. Érdemes azt is tudni, hogy több országban nem azért nem oltanak fiatalabbakat vele (Franciaroszágban 55 alatt, Németországban pedig 60 alatt például, de az Egyesült Királyságban is 30 alatt másik vakcinát ajánlanak fel az embernek, ha van rá lehetőség), mert bizonyított, hogy a fiatalokra rosszabbul hat a vakcina, hanem azért, mert az idősebbeknél a koronavírus-fertőzés kockázata egyértelműen felülmúlja a mellékhatás kockázatát. A fiatalabb, erős szervezetnél ez kicsit kevésbé igaz, bár ezt is felülírhatja az, hogy most már egyre több fiatal kerül kórházba súlyos COVID-tünetekkel. A korlátozásokat az EMA sem ajánlja.
Pénteken jelentek meg az első tudományos tanulmányok, amelyek a vérrögképződést vizsgálják, méghozzá a New England Journal of Medicine (NEJM) tudományos folyóiratban. Az egyik német és osztrák (11), a másik pedig norvég (5) eseteket mutat be. Mindkét kutatócsapat arra jött rá, hogy a vizsgáltak szervezetében a helyzethez képest furcsa antitesteket találtak, és valószínűleg ezek az antitestek triggerelték a vérrögképződést. A folyamat a heparin nevű véralvadásgátló hatású gyógyszer által beindított heparin-indukált thrombocytopenia (HIT) állapothoz hasonlít, amely során az immunrendszer a heparinnal komplexet alkotó úgynevezett trombocita faktor 4 (PF4) ellen termel antitesteket. Ezek az antitestek a vérlemezkéket arra késztetik, hogy veszélyes rögöket formáljanak az erekben. A vizsgált vakcinázott betegek vérében találtak PF4 antitesteket.
A német és osztrák eseteket a Greifswaldi Egyetem vérrögszakértője, Andreas Greinacher vizsgálta, ő, és a norvég csapat is úgy gondolja, hogy az állapotra
Greinacher és kollégái egy új, lehetséges mechanizmust tártak fel az állapottal kapcsolatban: a Vaxzevria egy olyan adenovírust tartalmaz, amelynek feladata a sejtek megfertőzése, és arra késztetése, hogy legyártsák a koronavírus tüskefehérjéjét. Az adagonként nagyjából 50 milliárd vírusrészecske közül néhány széteshet, és a DNS kikerülhet belőlük. A heparinhoz hasonlóan a DNS is negatív töltésű, ez pedig akár segíthet is abban, hogy kötődjön a PF4-hez, aminek viszont pozitív a töltése. A komplex pedig ugyanúgy antitestek termelésére késztetheti a szervezetet, mintha a heparin-PF4 komplexéről beszélnénk – főleg, ha a szervezet már egyébként is magas készültségben van a vakcinára adott immunválasz miatt. A külső DNS-re adott immunreakció egy ősi folyamat, amely a sérülésekből és fertőzésekből maradt ránk, és a szabad DNS magában jelezheti a testnek, hogy vérrögöket képezzen.
Az is előfordulhat, hogy a vérrögképződéses betegek szervezetében már egyébként is jelen voltak a PF4-antitestek, ez ugyanis lehetséges. A Duke Egyetem orvosi karának hematológusa, Gowthami Arepally szerint a vakcina ezeket beindíthatja, még úgy is, hogy korábban a szervezet elnyomta őket. Amikor valaki oltást kap, olyan mechanizmusok jöhetnek a felszínre, amelyeket addig a szervezet perifériásan megtűrt. Könnyen lehet, hogy a vakcina felszabadítja azokat az autoimmun szindrómákat, amelyekre egyébként is hajlamos az illető, csak eddig a szervezete jól kezelte őket.
Fontos eredmény volt a kutatások során az, hogy a vérrögképző vérlemezkéket aktiváló antitestek nem reagáltak a tüskefehérjére, így biztosan nem ezzel van a probléma.
A pontos mechanizmus megállapítása egyébként elengedhetetlen ahhoz, hogy kiderüljön: csak az AstraZeneca vakcinája esetében léphet fel ilyen immunválasz nagyon ritka esetekben, vagy a többi vektorvakcinát is érinti a probléma. Ez azt jelentené, hogy a Johnson & Johnson, a CanSino és a Szputnyik V vakcinákat is vizsgálni kellene. Az EMA már bejelentette, hogy a Johnson vakcinájával kapcsolatban 5 hasonló esetet vizsgál, amelyek az Egyesült Államokban jelentek meg, ahol március eleje óta oltanak a vakcinával. Az összefüggés puszta véletlen is lehet, de mindenképpen nagyon gyanús – mondta a vérrögképződést kutató német szakember.
Az Európai Gyógyszerügynökség egyébként jelenleg átvizsgáltatja az AstraZenecával a korábbi klinikai kutatásokat, hogy megoldást találjanak az egyébként is nagyon alacsony rizikó további csökkentésére. Ezen kívül két egyetemi csoport, az Utrechti és a Rotterdami Egyetem szakértői azt vizsgálják, milyen rizikófaktorai lehetnek a problémának.
Greinacher és társa, Rolf Marschalek, a Frankfurt Egyetem molekuláris biológusa szerint jó megoldás lehet, ha az AstraZeneca második oltásadagját a felére csökkentenénk. A klinikai kutatások során az egyik oltott csapat tévedésből másodszorra csak fél adagot kapott a vakcinából, ez pedig növelte a hatékonyságát, csökkentette a mellékhatásait is, a szakértők szerint pedig esély lehet rá, hogy a második adagnál a felezés csökkentené a heves immunválaszt is, ezzel pedig a vérrögösödés kockázatát.
