Az emberek évezredek óta tartanak háziállatokat, egy 12 ezer évesre datált észak-izraeli sírban például egy kiskutya maradványaira bukkantak egy emberi csontváz karjaiban. Ez lenne a világ első ismert házikedvence? Sajnos ezt nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hiszen egy őskori temetkezés maradványaiból nehéz bármiféle szoros érzelmi kötelékre következtetni, márpedig egy házikedvenchez ilyesmit is társítunk.
Ha az elnevezést az érzelmi kapcsolat jelének tartjuk, akkor már pontosabbak lehetünk. A legrégebbi névvel ismert házikedvencnek egy egyiptomi palotakutyát tarthatunk, Abuwityuw-t, avagy Abutiút. Az állatot egy gyászoló fáraó temettette el egy VI. dinasztia kori sírba, valamikor Kr.e. 2280 körül. A sírban található felirat elmondása szerint
„Őfelsége úgy parancsolta, hogy őt ünnepélyesen temessék el, számára a királyi kincstárból adjanak koporsót, szép vásznat nagy mennyiségben, és tömjént. Őfelsége adott ezen kívül illatos balzsamot, és elrendelte, hogy az építőmesterek építsenek neki sírt. Őfelsége azért tette ezt, hogy őt a nagy isten, Anubis fogadja kegyeibe.”
Sok római gazdi is hasonlóan érzelmesen búcsúzott kedvencétől, egy Kr.e. II. századi, Helena nevű kutyát például egyenesen „mostohagyermek”-ként emlegetett a sírfelirata. A római „véleményformáló” szerzők azonban általában helytelenítették a háziállatok ajnározását, és a házikedvencek tartását számos korban nézték rossz szemmel. Talán csak a viktoriánus korban jött létre a házikedvencek tartásának a maihoz hasonlatos, széles körben elfogadott kultúrája.
Kiemelt képünk illusztráció.
