Sokszor és – jogosan – büszkén emlegetett tény, hogy Budapesten épült meg a kontinens első földalatti vasútja, azt már viszont talán kevesebben tudják, hogy a magyar főváros a villamosvonalak tekintetében is hasonlóan a világ élvonalába tartozott. Azt pedig biztosan még kevesebben, hogy mindkét eredményben oroszlánrésze volt egy Balázs Mór nevű vállalkozónak, aki rendületlenül ostromolta a város vezetését az ötleteivel, majd ezek megvalósítása során is legyőzött minden akadályt.
Gőzvillamosra tett javaslatot
Bár Balázs Mór pontos születési helyét és idejét övezi némi bizonytalanság, valószínűleg 1849. április 5-én jött a világra Kohn Mózes néven Óbudán. A fiút már egyéves kora óta anyja második férje, egy Blasz Zsigmond nevű vagyonos kereskedő, magánzó nevelte. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem elődjében, a Joseph Polytechnicumban végezte, és több külföldi tanulmányutat is tett, többek között élőben tekintette meg a világ első, Londonban megépített földalatti vasútját is. A kiművelt ifjú a Siemens & Halske villamos vasúti vállalatnál kezdett dolgozni.
A gyorsan fejlődő magyar fővárosban az 1880-as években a lakosság számának már-már ijesztő ütemű emelkedésével, illetve a város területének gyors növekedésével természetesen folyamatosan terítéken voltak a közösségi közlekedés fejlesztésének lehetőségei is, de a döntéshozók elsősorban a már jól bevált lóvasutak hálózatának bővítésében gondolkoztak. Az 1885-ös országos kiállításhoz kapcsolódóan például a Podmaniczky és a Stáczió (ma Baross) utcai vonalak építéséről folytak hosszú előkészítő tárgyalások, amikor Balázs egy jóval korszerűbb megoldásra, a gőzvillamosra tett javaslatot a fővárosi vezetésnek.
Ilyen egyébként ekkor már sok helyen közlekedett a világban, sőt Debrecenben is működött egy, a belvárost a pályaudvarral összekötő vonal. Az ötletet elfogadták, részben azért is, mert a lóvasutak építésére az azokat üzemeltető cégnek előjoga volt, ám a társaság nem igazán vette figyelembe a főváros vezetésének igényeit, kéréseit.
A első belvárosi hálózat
Balázs 1886-ra már részletes, a város egészére vonatkozó távlati elképzeléseket is tartalmazó tervet tárt a főváros elé, ebben a vonalak egyes részeit már nem gőzzel, hanem villamos energiával működő kocsikkal képzelte el. Ez viszont valódi újdonság volt, hiszen a technológia kiforratlan volt, és a vezetékek elhelyezése is problémásnak mutatkozott. Az első, nem próbaüzemben működő, 1881-ben a Berlin melletti Gross-Lichterfeldében átadott villamosvonal után az azt megépítő Siemens & Halske a továbbiakban csak külvárosokra tudott megbízásokat szerezni, a belvárosi üzemet sokan elképzelhetetlennek tartották.
A budapesti próbavasút megépítésére Baross Gábor 1887. október 1-jén adott engedélyt, és november 28-án már meg is indult a közlekedés a Nyugati pályaudvar és Király utca közötti rövid szakaszon. A vezetékek problémáját a Siemens és Balázs Mór egy tökéletesített alsóvezetékes rendszerrel oldotta meg, a próbaüzem eredménye pedig meggyőző volt: Balázs a Stáczió és a Podmaniczky utcai vonalak megépítésére már rögtön villamos üzemre kapott engedélyt.
és az üzemeltetésre alapított vállalkozás, az 1891-ben részvénytársasággá alakult Budapesti Villamos Városi Vasút Rt. pedig Balázs vezérigazgatósága alatt is szorgalmasan építette és bővítette a vonalakat, nem mellesleg szép profitot termelve, ami az ötletgazdából igen vagyonos embert faragott.
Ő adta meg a szárnyakat
De Balázs ezzel nem elégedett meg, hanem harcolni kezdett a következő nagy beruházásért, a földalattiért. Még a konkurenciával is kiegyezett annak érdekében, hogy elkezdődhessen a munka, az eredményt pedig ismerjük: mindössze 21 hónapos építkezés után, 1896. május 2-án átadták az utazóközönségnek az első, már kezdetektől villamos üzemre tervezett földalattit (a londoni vonalon ugyanis kezdetben gőzzel működő kocsik közlekedtek).
Érdemei elismeréseként Balázs 1896-ban nemesi címet kapott, de továbbra sem akart a babérjain ülni. Az akkoriban elsősorban Amerikában tért hódító magasvasutak terveit élesen elutasítva már a századforduló előtt Ennek részletes terveit is benyújtotta a főváros vezetésének, ám nemcsak a döntéshozók, de saját szervezete sem bírta a tempót.
1897-ben egy németországi gyógykezelésre utazva lett rosszul a vonaton, néhány nappal később, augusztus 1-jén pedig meg is halt. Nagy tiszteletadás mellett temették el, de emléke a következő évtizedekben – talán nem függetlenül zsidó származásától – lassan feledésbe merült. Pedig – még életében – a Magyar Géniusz hasábjain a következő méltatás jelent meg róla: „Fejlődő fővárosunknak – bátran mondhatjuk – ő adta meg a szárnyakat; ahol ő a síneit lerakta, a földből bújtak ki a paloták. A közlekedésügy tekintetében Balázs Mór Budapestet tette a continens mintavárosává s valóban rászolgált, hogy a neve hálával legyen följegyezve.”
