Philippe Clément / BELGA MAG / Belga via AFP
Tudomány

Egy alvó medve is felpofozhat

A medve zavarásra megszakítja téli álmát, igen hamar aktívvá válik. Különben sem alszik sokáig egyhuzamban, az anya még szül is közben, de a bocsokat már álmában szoptatja. Testük kétféle zsírt is raktároz, sérüléseik a téli álom alatt begyógyulnak és csontjaik is erősebbé válnak.

A mérséklet égövön élő állatok a téli fagy és táplálékhiány leküzdésére három alapvető stratégiát alkalmaznak. Vagy délebbre vonulnak kedvezőbb körülményeket kínáló területekre, vagy megpróbálják éber állapotban, helyben túlélni a szűkös időket, illetve valamilyen módon inaktívvá válnak, azaz „téli álmot alszanak”. Utóbbi valóban az egyetlen lehetőség mindazok számára, akik nem képesek nagy távolságot megtenni, itt pedig nem találnak elegendő táplálékot a túléléshez, netán még kiválóan szigetelő toll- vagy szőrmebundával sem rendelkeznek.

No, de mi a helyzet a medvével? Európa leghatalmasabb és legerősebb ragadozója, bundájánál jobbat kívánni sem lehetne, mégis úgy tudjuk, hogy „átalussza a telet”. A néphit szerint február 2-án ébred csak fel, elhagyja a barlangját, körbekémlel: ha meglátja az árnyékát, attól megijed, és visszabújik aludni, mert kitart még a tél. Ha viszont nincs árnyék, a medve aktív marad, hiszen hamarosan itt a tavasz.

Milyen „hibernáció” az, amit az állat random módon csak úgy megszakít, majd folytat, mintha mi sem történt volna? Ahol a nőstény „álmában” hozza világra és szoptatja bocsait?

Dr. Farkas János biológust, az ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének adjunktusát kérdeztük.

Kétféle álom

Először is arra érdemes kitérni, hogy az inaktivitásnak két fokozatát különböztetjük meg. A klasszikus értelemben vett „téli álom” valódi hibernációt jelent, elsősorban rovarokra, hüllőkre, kétéltűekre jellemző. Ilyenkor az állat hosszú ideig szinte tetszhalott, testhőmérséklete akár fagypont közelébe, esetleg az alá is csökkenhet, szívverése, lélegzése, anyagcseréje egészen minimális szintre csökken. Nemhogy magától nem ébred fel az idő megenyhüléséig, de felébreszteni is alig lehet.

Ha mégis, annak végzetes következményei lehetnek, mert ha vissza is tud térni a hibernációba, a »felébredéssel« annyi energiát veszít, hogy tavasszal már nagy valószínűséggel nem lesz versenyképes fajtársaival és ragadozóival szemben

– mondja a 24.hu-nak Farkas János.

A másik, az úgynevezett torpor állapot nem olyan mély „álom”, mint fenti kategória, kisebb-nagyobb ingadozások jellemzik, és csak rövidebb időszakra terjed ki. Az állat gyakran felébred, járkál, akár elvégzi a dolgát, eszik valamit, ha talál (vagy ha év közben tartalékolt), majd újra visszabújik a kuckójába. Ez jellemzi a medvéket is.

KAISA SIREN / LEHTIKUVA / AFP Egy finn állatkert barna medvéje kikukucskál a „barlangjából”

Az alvás nem kötelező

A hatalmas állatok étrendjének túlnyomó részét növények – a fűtől a gyökereken keresztül a gyümölcsökig – alkotják, roppant erejük ellenére ragadozóként nem túl ügyesek. A kisebb emlősöket nem tudják elfogni, rovarokhoz vagy halakhoz télen nem férnek hozzá, ahhoz pedig túl lomhák, hogy jókora testük energiaigényét teljes egészében nagyobb növényevők elejtéséből fedezzék.

Fontos megjegyezni, hogy a valódi téli álom vagy a torpor egyetlen állat számára sem valamiféle törvényszerűség, hanem hormonálisan irányított alkalmazkodás a mostohává váló környezeti feltételekhez.

A Dzsungel könyve Baluját ihlető, trópusi környezetben élő ajakos medve például egész évben aktív, és a klímaváltozás miatt Európában is változások kezdődtek. A spanyolországi barna medvék egyre ritkábban vonulnak el, mert lassanként már egész télen találnak maguknak elegendő növényi táplálékot is. Északabbra viszont, így a Kárpát-medence mackói a felkészülés jegyében töltik a nyarat és az őszt.

Két medve nem alhat egy barlangban

A megfelelő zsírmennyiség felhalmozása rendkívül fontos, az egyedek testsúlyuk jó 25 százalékát veszítik el a tél során. Az őszi gyümölcsáradat kifejezetten előnyös, a medvék szervezete a gyümölcscukrokból származó energiát gyorsan és hatékonyan építi be zsírsejtjeibe. Medvéink nagyjából október táján keresnek maguknak szállást, a pontos „dátum” mindig adott év aktuális időjárásán múlik.

Persze minden gyerek tudja, hogy a téli szállás alatt barlangot kell érteni, de közel sincs annyi barlang vagy kőfülke, ahány medve, közösködni pedig nem szeretnek. Jellemzően jókora faodvakba, kidőlt fák gyökerei közé vackolnak be, és nagyon gyakran maguk készítenek kuckót: ásnak egy nagy lyukat, levelekkel kibélelik, néha még faágakkal is „megtámasztják”, hogy még nagyobb védelmet nyújtson. Mindezt szigorúan egyedül.

Erősen territoriális állatok, ha két hím egymás mellett ébredne meg, rögtön kitörne a verekedés. Még a legjobb esetben is olyan energiaveszteséget szenvednének el, hogy belepusztulnának

– emeli ki a szakember.

Amennyiben minden jól alakul, a torpor állapot, vagyis a „téli álom” – ugyancsak az időjárási viszonyok függvényében – nagyjából március végéig tart. Nézzük ennek részleteit, ami egyben a medvék lenyűgöző tulajdonságaira is rávilágít.

Könnyen elcsattanhat egy pofon

Alvás közben az állat testhőmérséklete 7-10 fokkal, szívverése percenként 1-2-re, légzése 3-4-re csökken. Anyagcseréje jelentősen csökken, egyes szervei pedig nem is működnek. Táplálkozás híján ürülék nem keletkezik, a vizeletet pedig a medve szervezete fehérjékké alakítva újrahasznosítja. A „dermedtség” egyhuzamban nem tart sokáig, hőmérséklettől függően alkalmanként, többnyire néhány hetente  az állat megébred, ilyenkor hosszabb-rövidebb sétát is tehet, vagyis a téli erdőben is összefuthatunk medvével.

Felébred zavarásra is, ezért alvó medvével sem ajánlott szelfizni, mert ha nem vagyunk elég óvatosak, könnyen kaphatunk pár pofont.

A kalóriákról és a „fűtésről” mindvégig a bőr alatti tartalékok gondoskodnak, a medvék kétféle zsírszövettel is rendelkeznek. Az úgynevezett barna zsír nagyon könnyen hasznosulva látja el energiával, a fehér (amilyet a szalonnán is látunk) hasznosításához azonban mozgásra van szükség: az ehhez szükséges izomrángások miatt az alvó medve sokszor tűnik úgy, mintha csuklana. Álmodik is, ezt agyhullámok vizsgálatával sikerült kimutatni.

Olivier Gutfreund / Biosphoto / Biosphoto via AFP

Álmában szoptat

Az igazán lélegzetelállító bravúrt azonban a vemhes nőstények hajtják végre. A párzás késő tavasszal, kora nyáron megtörténik (május-június), de a megtermékenyített petesejt csak hónapokkal később ágyazódik be, amikor az anya álomra vonul. Az apró, csupasz bocsok télen születnek a nyugalmi időszak vége felé, de még bőven a torpor időszakában.

„Ebben a lecsökkent állapotban nincs teljesen magánál az ellés alatt, és amint teljesítette anyai kötelességeit, vissza is alszik. A kicsik tehát alvó, bódult anyjuktól szopnak” – emeli ki Farkas János. Jegyezzük meg azt is, micsoda „felelősség” nyomja a leendő medveanya vállát, hogy tartalékai még a kölykök megfelelő mennyiségű és minőségű táplálására is elegendőek legyenek. Az újszülött bocsok csak fél kilogramm körüliek, de három hónapos korukra már elérik a 15 kilogrammos testtömeget. A fiatalok legalább a második tavaszig maradnak anyjukkal, de sokkal gyakoribb, hogy 3-4 évig is együtt maradnak.

A végső ébredést vagy a kedvezőre forduló körülmények, vagy az állatok belső órája idézi elő nagyságrendileg március végén. A medvék rendkívül éhesek, anyagcseréjük csak hetek múltán éri el normál szintjét, de ezen túl semmiféle fiziológiai következménye nincs annak, hogy átaludtak gyakorlatilag fél évet. Sőt sérüléseik a téli álom alatt begyógyulnak és csontjaik is erősebbé válnak, a nyugalmi időszak után készen állnak az új kihívásokra.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.