A híres-hírhedt bankár-kereskedő család, a Fuggerek az 1459-ben született Jakob „uralkodása” alatt összpontosítottak a császáréval és a pápáéval vetekedő hatalmat és befolyást a kontinensen. Kétségtelen tehetsége ellenére azonban Jakob nem a semmiből építette fel mindezt, a család szerencséjét még nagyapja és apja alapozta meg.
Hosszabb távon
Hans Fugger 1457 körül költözött Augsburgba, ahol hamarosan a takácsok céhének tagja lett, de a helyi viszonyok között tekintélyesnek számító vagyonát nem annyira a létrehozott termékek eladásából, hanem különféle kereskedelmi ügyletekből szerezte. Két fia, Andreas és az idősebbik Jakob már eleve a kereskedésnek szentelte életét. Rövid távon Andreas volt a sikeresebb, ő és fiai – a hamarosan megszerzett nemesi címerük alapján a család „őzes” ága (a másik ág hasonló okokból a „liliomos” nevet kapta) – gyorsan meggazdagodtak, de kockázatos üzleteik nyomán már a XV. század vége felé csődbe is mentek.
Hosszabb távon ez bizonyult kifizetődőnek, az üzletet átvevő fiai, Ulrich és Georg már III. Frigyes császárnak nyújtott kölcsönöket. Kisöccsük, az ifjabb Jakob is hamar a mély vízbe került, egyházi tanulmányai után már 14 évesen a család itáliai érdekeit képviselte Velencében, és egészen hamar a családi vállalkozás legfőbb irányítójának számított, noha „hivatalosan” csak bátyjai halála után, 1510-ben lett ő a család feje.
Politikai tényezővé vált
Jakob követte az apja által megszabott utat, első „nagy húzása” az volt, hogy a Habsburg Zsigmond főhercegnek folyósított kölcsönök fejében részesedést szerzett az osztrák örökös tartományok bányáinak hasznából, majd hamarosan már a sziléziai és magyarországi bányák bevételeinek jó része is az ő kincstárába vándorolt. Később aztán I. Miksa német-római császár is a család adósává vált, tartozását részben nemesi, majd grófi cím és hatalmas birtokok adományozásával fizette meg.
Spanyolország és Itália sem maradhatott ki: Jakob finanszírozta például a pápát őrző Svájci Gárda felállítását, cserébe a Fuggerek a Pápai Állam pénzverdéjének bérletét, később pedig a búcsúcédulák árusításának jövedelmező üzletét kapták, ezzel magukra vonva például Luther Márton haragját is.
Jakob 495 évvel ezelőtt, 1525. december 30-án bekövetkezett halála után is tovább növekedett a család vagyona és befolyása, a Fuggerek az európai politika egyik legfontosabb tényezőivé léptek elő. Magyarországon, de Európa más országaiban ma sem cseng túl jól a nevük (a magyar „fukar” szó is a családnévből származik), pedig a család tekinthető az újkori bankrendszer egyik megalapozójának, amely nélkül a kontinens nem tehetett volna szert arra a vezető szerepre a világban, amelyben a földrajzi felfedezések korának végére találta magát.
Máig tartó jólét
A Fuggerek találmánya volt például a hármas, az ellenőrzésnek is külön helyet biztosító könyvelés, de saját posta-, valamint hírszerzőszolgálatot is működtettek, hogy az információ és a pénz gyorsan és akadálytalanul áramolhasson rendeltetési helyére.
Jakob Fugger és örökösei kétségtelenül gátlástalanul váltották vagyonukat politikai befolyásra, majd megint csak pénzre, de nem szabad elfelejtenünk, hogy közben csillagászati összegeket áldoztak művészek támogatására, látványos építkezésekre és jótékonysági célokra is. Augsburgban például ma is áll a Fuggerei névre hallgató városrész, amelynek házait – akkoriban mai áron nagyjából egy euróért – rászorulók vehették bérbe.
A család a XVII. század elejétől kezdve a spanyol államcsődök, majd a harmincéves háború veszteségei nyomán fokozatosan kivonult a napi üzleti életből, fiókjaikat bezárták, bányajogaikról lemondtak – a vagyon nagy részét földekbe és más értékálló ingatlanba menekítették. Ma egy privátbankon kívül számos alapítvány viseli a család nevét, a leszármazottak többsége bőséges jólétben él az évszázadokkal ezelőtt tevékenykedő elődök munkájának gyümölcséből.
