Érdekes pszichológiai szempontból megvizsgálni a katasztrófaturizmust, vagy ahogy tágabb értelemben a szakmában hívják: a dark turizmust – vajon mi az oka annak, hogy szeretünk elzarándokolni olyan helyszínekre, ahol korábban valamilyen vérontás zajlott? A Turizmusbiztonság Államtudományi Műhely kutatási eredményeit összegző, Turizmusbiztonság című jelentés ezzel is foglalkozik, és részleteiben taglalja azt, honnan ered ez az érdeklődés a sötét, véres és ijesztő helyek iránt.
A bűn fogalma évezredek óta határozza meg a társadalom működését. Amíg mi magunk nem feltétlenül követnénk el ilyesmit, félve a megtorlástól és a társadalmi felelősségtől, az ember fantáziáját mindig is izgatta, meddig lehet feszegetni az erkölcsös élet lelki határait, a közösség és a hatalom toleranciáját, vagy érdekelte, hogy a bűnözők hogyan gondolkodnak, vagy hogy mitől lesz valaki áldozat. A bűn értelmezése, társadalmi, gazdasági és politikai kontextusa civilizációnként, valamint történelmi koronként is változó, a másság, a deviáns magatartás, illetve annak következményei iránti kíváncsiság azonban örök.
Biztonságban retteghetünk
Amióta a turizmus a fogyasztói társadalom egyik szimbólumává vált, a széles tömegek számára elérhető szolgáltatások szüntelen fejlesztése mellett – a versenyképesség megőrzése, a kínálat bővítése érdekében – megkerülhetetlenné vált a szűkebb érdeklődésre számot tartó, úgynevezett niche-termékek kialakítása is. Az alternatív turizmus sok esetben éppen ilyen niche-termékek
talaján indult virágzásnak, és vált egy adott desztináció vezető kínálati elemévé.
de a törzsi turizmus vagy a fagyturizmus sem mondható annyira „mindennaposnak”, amivé például a világörökség-, a sport-, a gasztro-, a film- vagy éppen az önkéntes turizmus fejlődött. A feltartóztathatatlanul bővülő niche-termékek lajstromában megtalálhatók az erkölcstelenséggel, a bűnnel és a bűnözéssel, valamint a halállal összefüggő kínálati elemek, amelyek közös nevezője, hogy olyan helyszínekre kalauzolják a látogatókat, amelyek alkalmasak az illetők megborzongatására, viszolygásuk kiváltására. Ugyanakkor, hiába a borzongás és a félelem, az utazók biztonságban érzik magukat, ezért nincs valós veszélyérzetük – innen ered a dark turizmus vonzereje. A kisebb helyi vagy regionális konfliktusokat és efemer terrorcselekményeket leszámítva ugyanis a világ legfontosabb turisztikai küldő és fogadó területein hosszú évtizedek óta béke van, a második világháború óta már a harmadik generáció nő úgy fel, hogy többségük a borzalmakat csak hírekből, elbeszélésekből, olvasmány- vagy filmélményekből ismeri. A biztonságos borzongás viszont vonzó – úgy élheti át az ember a félelmet, hogy közben biztonságban marad.
A dark turizmusként leírt jelenség lényege: egyre több turista érez késztetést arra, hogy személyesen is felkeresse azokat a helyeket, amelyek a nem természetes halál miatt életüket vesztettekkel állnak összefüggésben. A gyilkosságok, az öngyilkosságok, a természeti és az emberi mulasztással összefüggő katasztrófák képezik a dark turizmus alapkoncepcióját, de az elmúlt két évtizedben a kutatások jelentősen szélesítették a fogalom értelmezési tartományát. Érdekes, hogy az emberi mulasztáshoz köthető tragédiák helyszínei (például a csernobili atomerőmű) a terület határmezsgyéjén vannak, ezek nem mindenki számára jelentenek szórakozást.
A bűn turisztikai attrakcióként történő megjelenítésekor a következő hármas struktúrából érdemes kiindulni: annak fizikai megjelenése (látványosság), a vele kapcsolatos információk (nevezetesség) és az általa kiváltott emóciók (vonzerő) együttesen generálják a turisták általi felkeresését. A bűnnel kapcsolatos helyszínek esztétikailag ritkán lenyűgözőek, a látványuk inkább lesújtó, alapvetően az információgazdagság jellemzi őket, leginkább a sztori, a történelmi háttér kelti fel a turisták érdeklődését.
Fiktív és valós történetek ugyanúgy vonzanak
Érdekes, hogy a jelentés szerint nem feltétlenül kell valós, megtörtént esethez kötni a dark turizmus helyszínét: akár egy film vagy egy könyv története is lehet tárgya az utazásnak. A turisták előszeretettel keresik fel a gonosztevők, illetve áldozataik életútjának egy-egy
fontosabb állomását, magát a tett színterét, valamint a büntetés végrehajtásának helyszínét. Arra is van példa, hogy a bűn üldözője, a rejtélyes esetek feltárásában eredményesen közreműködő detektív életének és munkásságának kitüntetett színhelyei kerülnek
a turisták érdeklődésének fókuszába. A Bűn és bűnhődés miatt például népszerű zarándokhely a szentpétervári Sztoljarnij utca.
A politikai gyilkosságok helyszínei is komoly turistahullámot vonzanak: a Habsburg Birodalom trónörököse, Ferenc József császárságának várományosa, Ferenc Ferdinánd ellen Szarajevóban elkövetett merénylet az első világháború kirobbanásához vezetett, így a bosnyák fővárosban található emlékhely nem csupán egy híres ember könyörtelen kivégzésére, hanem az 1914 és 1918 közötti ütközetekben értelmetlenül elpusztult közel tízmillió ember halálára is emlékeztet.
A híres öngyilkosságok helyszínei is vonzzák a turistákat: erre hazai példát is lehet mondani, hiszen az egyik legismertebb és leghányatottabb sorsú magyar költő, József Attila életútjának stációi közül a halálához köthető balatonszárszói vasútállomás vált az irodalmi turizmussal is összefüggő zarándokhellyé.
Jellemző, hogy a turisták a bűnözők személye miatt is keresnek fel ilyen helyszíneket, amikor maga a karakter fontosabb, mint az, hogy milyen bűnt követett el: elég a nem sok valós alapot rejtő Robin Hood meséire gondolni, Nottinghamshire sherwoodi erdeje még a mai napig is erről híres, de ilyen karakter a magyar Sobri Jóska is.
Hogy egészen extrém példákat is említsünk: a börtönöket is előszeretettel látogatják a turisták, többek között az amerikai Alcatraz, vagy a Napóleon miatt híressé vált Szent Ilona szigete is ilyen. Vannak olyan börtönök, amelyeket szállodává alakítanak, a Stockholm Långholmen szigetén álló, szállodaként és ifjúsági szállásként egyaránt üzemeltetett épület például mintegy 250 éven keresztül volt a svéd főváros rettegett büntetés-végrehajtási intézete.
