Nagyon fontos eredményre jutottak amerikai kutatók az epizodikus memória területén: a Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint úgynevezett idősejtek találhatók az emberi agyban is, amelyek segítenek behatárolni, hogy melyik visszahívandó esemény mikor történt – írja az NPR. Rágcsálók agyában már egy évtizeddel ezelőtt találtak hasonló sejteket, de most végre bebizonyosodott, hogy az emberi agyban is megtalálhatók. „A végső döntőbíró mindig az emberi agy” – mondta Dr. Buzsáki György agykutató, aki lektorálta a tanulmányt.
Az epizodikus memóriában tároljuk személyes élményeinket, tapasztalatainkat, adatainkat, ezt használjuk arra, hogy visszaemlékezzünk valamire, ami velünk történt, és mintegy videóként, filmként levetítsük magunk előtt. Korábban kutatók nem tudták megállapítani, hogy az agyunk honnan tudja, melyik élményt, melyik eseményt milyen sorrendben húzza elő, most azonban, úgy tűnik, sikerült bebizonyítani, hogy az idősejtek a felelősek. „Azzal, hogy ezek a sejtek időben elosztják az emlékeket, minden értelmesen áll össze a fejünkben” – nyilatkozta Dr. Bradley Lega, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatáshoz 27 súlyos epilepsziában szenvedőt vizsgáltak meg, akik műtétre vártak, és az előkészítés során elektródákat helyeztek a hippocampusukra, valamint azon agyterületeikre, amelyek a tájékozódásért, memóriáért és időérzékelésért felelősek. A résztvevőknek 15-25 szót kellett megjegyezniük, amelyek meghatározott sorrendben követték egymást. 30 másodpercig nézhették őket, majd vissza kellett idézniük, amit láttak. Közben a kutatók a megfigyelt agysejtek aktivitását vizsgálták. Azt találták, hogy egy részük specifikus időpontban volt aktív a szósor során. Az idősejtek konkrét időszakokat jelöltek a nagyjából 30 másodperces szakaszban, és segítettek az embereknek abban, hogy mikor látták az adott szót, tehát
Buzsáki György szerint ez megmagyarázza, hogy hippocampussérüléssel miért fordulhat elő, hogy a régebbi emlékek sérülnek. Sőt, a kutató szerint abban is lehet szerepük, ahogy az időt érzékeljük – hogy néha csak úgy repülnek az órák, máskor pedig csak úgy vánszorognak, attól függően, hogy éppen hogyan érezzük magunkat.
