Egy ősi madárcsalád hatalmas, akár a 6,4 méteres szárnyfesztávolságot is elérő tagjainak maradványaira bukkantak – írja az MTI. A kövületeket még az 1980-as években fedezték fel az Antarktiszi-félsziget legészakibb csücskénél lévő Seymour-szigeten, de csak most azonosították őket. A Pelagornithidae család tagjai legkevesebb 60 millió éven át repkedtek a világ óceánjai felett.
A család egy jóval kisebb képviselőjének fosszíliája 62 millió évvel ezelőttről származik, az újonnan elemzett maradványok egyike, egy 50 millió éves lábcsonttöredék ugyanakkor azt mutatja, hogy a nagyobb pelagornithidek közvetlenül a dinoszauruszok vesztét okozó, 65 millió évvel ezelőtti kihalási esemény után bukkantak fel. A szakemberek által megvizsgált másik fosszília, egy állkapocstöredék nagyjából 40 millió éves.
Az utolsó ismert pelagornithid 2,5 millió évvel ezelőtt élt, egy változó éghajlatú korban, amikor a Föld lehűlt. A Pelagornithidae család tagjainak állkapcsán tűhegyes fogakra hasonlító csontos nyúlványok futottak végig, amelyeket keratin borított. A madarak ezekkel az álfogakkal ragadták ki a tintahalakat és a halakat a vízből.
Kloess 2015-ben figyelt fel az egyetem gyűjteményéhez tartozó két fosszíliára: a lábcsontról megállapította, hogy az egy korábbi geológiai formációból származik, mint azt eddig gondolták, vagyis nem 40, hanem 50 millió éves. Az álfogakat is tartalmazó alsó állkapocs elemzése pedig azt mutatta, hogy a csontos kinövések hossza akár a 3 centimétert is elérhette. A nagyjából 12 centiméter hosszú állkapocstöredék alapján a szakemberek úgy vélik, hogy az állat koponyájának hossza akár 60 centiméter is lehetett.
