Ha a történelmet a tiszta logika irányítaná, a sokáig döntően agrárországnak számító Magyarországon legalábbis évtizedekig szinte leválthatatlan kormánypártként kellett volna működnie egy olyan politikai erőnek, amely a parasztság és a gazdálkodók érdekérvényesítését tűzte ki céljául. Ahogy azonban a Független Kisgazdapárt története is mutatja, a dolgok általában nem ilyen egyszerűek.
Bethlen beolvasztotta
A párt története még a dualizmus korába nyúlik vissza. Elődjét, a Somogy megyei gazdák egyesületéből országos párttá alakuló Országos Függetlenségi és ’48-as Gazdapártot 1909-ben alapította Nagyatádi Szabó István. Az új politikai erő már az 1910-es választásokon is szerzett három mandátumot, a világháború utáni évekre pedig a különböző, hasonló választóközönséget célzó szervezetek beolvasztásával az immár Országos Kisgazda- és Földműves Párt nevet viselő tömörülés egyértelműen az egyik legnagyobb támogatottságot élvező párttá vált.
Kormányt azonban csak a Bethlen István vezette Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával együtt alakíthatott a Kisgazdapárt, amelynek vezetőségét az 1921-től már miniszterelnökként kormányzó Bethlen 1922-ben arra is rá tudta beszélni, hogy erőiket egyesítve hozzák létre a két párt fúzióját, az Egységes Pártot. Nagyatádi abban a reményben ment bele az egyesülésbe, hogy Bethlen ígéreteihez híven támogatni fogja majd agrárreform-politikájának végrehajtását, azonban a miniszterelnök az 1922-es választások után a párt vezetőségébe saját embereit ültette, Nagyatádi programját pedig csak korlátozottan engedte megvalósulni. Az alapító 1924-ben le is mondott miniszteri posztjáról, és még abban az évben meg is halt, pártjának maradványai pedig szépen lassan teljesen belesimultak a bethleni kormánypártba.
Leszalámizták
A csalódott kisgazda politikusok közül többen is az Egységes Párton kívül látták az eredeti eszmék megvalósításának esélyét. A több utódpárt közül végül a 90 éve, 1930. október 12-én, Békésben Szijj Bálintot elnökké, Nagy Ferencet és Tildy Zoltánt pedig alelnökökké választó Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt emelkedett ki, amely a következő években újra magába olvasztotta a kisebb hasonló pártokat, majd egyesült a Bajcsy-Zsilinszky Endre-féle Nemzeti Radikális Párttal is. 1935-ben a párt már közel 20 százalékos eredményével a második politikai erővé nőtte ki magát újra, de a háborús években a szélsőjobboldal előretörése miatt támogatása némileg visszaesett.
A pártelnök, Eckhardt Tibor emigrálása, majd Bajcsy-Zsilinszky kivégzése miatt Tildy Zoltán vezette párt viszont ily módon nem is kompromittálta magát az országot a háborúba, majd a pusztító vereségbe vezető elit oldalán, így 1945-től megint egyértelműen az ország legnépszerűbb pártja lehetett.
Az ezután történtek kísértetiesen emlékeztettek az 1920-as évek elejére: a szovjet fegyverek árnyékában a párt nem tudta saját programját megvalósítani, vezetőit kijátszották, a pártot pedig kíméletlenül leszalámizták és szétverték. A rendszerváltás utáni eseményeket e hasábokon most nem emlegetnénk fel – tény, hogy a Kisgazdapárt mai utódai már semmilyen befolyással nincsenek a hazai politika alakulására.
Kiemelt képünkön: Andrássy út 96. (ekkor a köztársasági elnök palotája), az erkélyről Tildy Zoltán köszönti a május 1-i felvonulókat. Fotó: Fortepan/Aszódi Zoltán
