Számos mű dolgozta fel „Kékszakáll” történetét, hazánkban természetesen Bartók operája juthat az eszünkbe. Az kevésbé ismert, hogy a történetek alapjául egy valós személy, bizonyos Gilles de Rais (más írásmóddal Gilles de Retz) szolgált. A feltehetően 1405-ben született nemes éppenséggel nem volt herceg, viszont végrehajtotta azt a bravúrt, hogy ünnepelt háborús hősből lett a kor leghíresebb perének iszonyattal emlegetett vádlottja.
Bátor és kegyetlen katona
Bretagne egyik leggazdagabb földbirtokosa volt, ifjú korában is kitűnt azzal a különcségével, hogy a hadi tudományok elsajátítása mellett tökéletesen megtanult latinul, filozófiai, teológiai és erkölcstani munkákat olvasgatott. Rendes főúri csemetéhez méltóan az udvarhoz került, majd harcolt is VII. Károly seregében az angolok ellen a százéves háború ütközeteiben. Méghozzá kitűnően, bátorsága (és kegyetlensége) messze földön híres volt, Jeanne d’Arc feltűnése után pedig az ő oldalán is harcolt, egyes források szerint a parasztlányból lett hadvezér személyes testőrségéhez tartozott.
Jeanne d’Arc 1431-es máglyahalála után Rais is lassan visszavonult a harctérről, 1434 körül végleg szögre akasztotta kardját. Először csak még egy gazdag főúrhoz mérten is extravagáns és különc életmódjával hívta fel magára a figyelmet: saját, díszes templomot építtetett, egy több mint 20 ezer soros misztériumjátékban dolgozta fel Orléans ostromának történetét, messze földről hozatott könyvekkel töltötte fel könyvtárát.
Hátborzongató tettek
Amit az ezután történtekről tudunk, abban kibogozhatatlanul keverednek a valóság elemei a fantázia szüleményeivel. Biztosnak tűnik, hogy Rais érdeklődése az alkímia és az okkult tudományok felé fordult, a nagyhírű „aranycsinálót”, Francois Prelatit is meghívta kastélyába. Az is valószínű, hogy örökölt és összegyűjtött vagyonát gyors ütemben emésztették fel költséges hóbortjai, ezt pedig a kiterjedt família igencsak rossz szemmel nézte.
Arról viszont csak a Rais későbbi perében született vallomásokból tudunk, hogy a főúr eközben néhány bűntársával együtt borzalmas rémtetteket hajtott végre. Ha hihetünk ezeknek, Gilles de Rais az 1430-as évektől kezdve nemcsak különböző, magát a Sátánt is megidéző szeánszokban vett részt, de több száz gyereket, fiúkat és lányokat becstelenített meg, majd változatosan kegyetlen módokon végzett velük.
Jellemző egyébként, hogy bár a környék lakói régóta panaszolták gyermekeik a kastély környékén történt eltűnéseit, egészen addig senki nem foglalkozott a dologgal, amíg a főúr egy földvita kapcsán el nem rabolt egy papot. A nantes-i püspök rögtön vizsgálatot indított, amelynek során a rémségek is előkerültek, így aztán 580 éve, szeptember 12-én elfogatóparancsot adtak ki ellene, majd 15-én le is tartóztatták.
Felakasztották és elégették
A vádakat azért illő némi fenntartással kezelni. Lehet, hogy Rais tényleg megszállott őrültként mészárolt gyerekeket, de az is elképzelhető, hogy az eltékozolt vagyont féltő rokonok vagy a pletykára hajlamos, a különc főúrra gyanakodó helyiek hamisan vádolták meg. A tanúvallomások értékét csökkenti a kínvallatás gyakorlata – igaz, maga Rais is beismerte tetteit, pedig őt csak fenyegették kínvallatással.
Alakja aztán „Kékszakáll” néven megmaradt a népi és irodalmi emlékezetben, időközben egy másik, hét feleségével végző sorozatgyilkossal összemosódva. Történetét Charles Perrault a XVII. század végén vetette papírra, az ő rémséges meséje volt az alapja Balázs Béla Bartóknak írt szövegkönyvének.
