Tudomány bbc history

A női borbély „nem megborotvált, inkább megnyúzott”

Az előkelő rómaiak körében általában nem volt divat a szakállviselés, ez pedig természetesen „leszivárgott” az alsóbb néprétegek körébe is, tehát egy magára valamit is adó római nem engedhette meg magának, hogy szőrös fizimiskával jelenjen meg nyilvánosan. A férfiak szükség esetén maguk is megborotválkozhattak, de általában egy tonsor, azaz borbély szolgálatait vették igénybe.

Haragra gerjedt a császár

A borbélyok különféle – a mai embernek igencsak kezdetlegesnek és főként veszélyesnek tűnő – ollókat, késeket és borotvapengéket használtak munkájukhoz, amelyeknek a megfelelő kezelése komoly gyakorlatot igényelt.

A jómódú rómaiaknak általában saját – legtöbbször rabszolga – borbélyuk volt, de még a kétkezi munkások is megengedhették maguknak, hogy rendszeresen beüljenek egy „szalonba”. A legjobb kezű borbélyok szép summát kérhettek el szolgálataikért, egyesek közülük tekintélyes vagyont is felhalmoztak. Egy anekdota szerint Iulianus császár egyszer magához kéretett egy neves borbélyt, hogy vágja le a haját, majd megdöbbent, amikor az főúri pompában jelent meg a palotájában.

Miután kikérdezte, hogy mennyit keres üzletével, olyan haragra gerjedt, hogy száműzte a birodalomból a mestert (más források szerint egyenesen az összes borbélyt, sőt még a hasonlóan jól kereső szakácsokat is).

A körmöt is karban tartották

A borbélymesterség hagyományosan a férfiak foglalkozása volt, de léteztek női borbélyok is, bár az első századi csípős nyelvű költő, Martialis például azt írta egyikükről, hogy

„nem megborotvált, inkább megnyúzott”.

A borbélyok a haj és szakáll nyírása, borotválása mellett tyúkszemek és szemölcsök eltávolításával is foglalkoztak, de fontos feladataik közé tartozott a férfiak és nők körmének karbantartása is. A fennmaradt forrásokból és régészeti leletekből arra következtethetünk, hogy az előbbiek szinte kizárólag borbélyokkal végeztették a feladatot, míg a későbbi időkben a nők közül sokan saját eszközökkel tartották karban kéz- és lábkörmeiket.

Az ábrázolások tanúsága szerint az előkelő római férfiak rövidre vágatták körmeiket, míg a nők többsége kicsit hosszabb, lekerekített körmöket tartott kívánatosnak, és gyakran be is festették ezeket Indiából importált hennával vagy festékkel. Arra vonatkozóan is vannak bizonyítékok, hogy egyes férfiak, de leginkább nők a testük egyéb helyein feltűnő szőrzetet is megkurtították vagy eltávolították borotválással, vágással vagy kitépkedéssel.

Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Leemage via AFP

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik