A Hubble űrteleszkóp által több hullámhosszon készített mérések alapján brit kutatók haldokló csillagokat tudtak megfigyelni: két messzi csillagköd segítségével többet tudhattak meg arról, mi történik a csillagokkal életútjuk utolsó fázisában, írja a Futurism.
A csillagok évmilliókon, évmilliárdokon keresztül óriási nukleáris fúziós energiagömbökként dolgoznak, de életük végében csillagködöknek vagy nebuláknak nevezett gázörvényekké változnak. Ez történt a Hubble által megfigyelt csillagködöknél is: a lepke-csillagködnek becézett NGC 6302-vel és a páncélos bogárra emlékeztető NGC 7027-tel. Az egyik nebula a másik teljes ellentéte mind alakzatban, mind összetételben, de mindegyik rövid idő alatt változik, így a kutatók jól meg tudták őket figyelni.
A Rochester Műszaki Egyetem kutatói rájöttek, hogy a csillagok utolsó életszakaszukban meglepően hamar szétszakadnak, a megfigyelt csillagködök közepében pedig valaha két csillag volt, amelyek szorosan „táncoltak” egymással, ez okozza a furcsa alakú csillagködöket a Hubble képein.
A megfigyelt csillagködökben a testvércsillagok közül a kisebbiket valószínűleg idővel „felfalta” a nagyobbik, vagyis ahogy egymás körül forogtak, a kisebbik folyamatosan veszített a tömegéből, míg végül semmissé nem vált. Ez megmagyarázná a Hubble képein megfigyelt, lepkeszerű ködalakzatot a lepke-csillagködnél például.
Az egyesülő csillagok hipotézise lenne a legegyértelműbb bizonyíték a legaktívabb és szimmetrikus csillagködök létezésére.
