A közfelfogás II. Andrást gyengekezű, az ország javait pazarló uralkodóként tartja számon, jóllehet okkal tarthatná ambiciózus, a nyugati mintákat átültetni kívánónak királynak is. Az mindenesetre biztos, hogy II. András uralkodása, és elsősorban az Aranybulla kiadása évszázadokig gyakorolt jelentős hatást a magyar történelem alakulására, regnálása ilyen tekintetben bátran összemérhető bármelyik „nagy” Árpád-házi király uralkodásával. Ezt is figyelembe véve különösen érdekes, milyen események is vezettek trónra kerüléséhez.
Állandósult belháborúk
III. Béla másodszülött fiaként András herceg ugyan nem volt a trón várományosa, ám apja már 11 évesen a frissen meghódított Halics urává tette meg, 1196-os halála előtt pedig jelentős birtokokat és vagyont is hagyott rá. Béla célja ezzel a testvérek közötti béke megőrzése, illetve az lett volna, hogy András ezeket az eszközöket felhasználva teljesítse be az ő szentföldi hadjáratra vállalt fogadalmát.
András azonban szinte azonnal fellázadt bátyja, Imre ellen, és a következő években számos alkalommal fegyveres összecsapásra is sor került a testvérek, illetve híveik között, de az ezekből rendre győztesen kikerülő Imre – részben feltehetően az András vezette keresztes hadjáratban reménykedő pápa, III. Ince közbenjárására – nem tett végleg pontot öccse mesterkedéseinek végére, hanem mindig valamilyen kiegyezés született a felek között.
Nem maradt ellenfele
1203-ban a király börtönbe is vetette Andrást, ám amikor a következő évben öccse kiszabadult, az ekkor már betegséggel küzdő Imre a trónörökös László gyámjává és az ország kormányzójává tette meg Andrást, aki a király 1204 év végi halála után azonnal az özvegy királyné és László ellen fordult – ők VI. Lipót osztrák hercegnél kerestek menedéket.
Nem tudhatjuk, mi lett volna a trónért folytatott küzdelem eredménye, mivel az 1200 körül született, kisgyerekként trónra kerülő III. László 1205. május elején Bécsben hirtelen meghalt, így Andrásnak nem maradt komolyan vehető konkurense az utódlásban.
Ennek megfelelően II. Andrást 815 évvel ezelőtt, annak rendje és módja szerint meg is koronázták Székesfehérváron, és így megkezdődött kereken három évtizedes uralkodása, amely alapjaiban alakította át a Magyar Királyság politikai berendezkedését.
